Bocsika!

Alkalmam volt továbbgondolkodni a néhány nappal ezelőtti írásomon, és még egy dolog felszínre került bennem, az egymástól való bocsánatkérés dolga. Sokan meg vannak győződve arról, hogy a másiktól, akit megbántunk nem is kell bocsánatot kérni, elég, ha Istennek valljuk meg.
Ez úgy jött felszínre, hogy a reggeli pörgésben többször is egymás torkának ugrottunk a gyerekekkel, a férjemmel, azután mindenki elrohan dolgozni, meg suliba, és amúgy kisimult idegekkel (egymásról ugyanis ilyenkor "leszedjük a keresztvizet") elláthatjuk a napi teendőinket.
Tehát az Ige idevonatkozó részét bemásolva:

1János 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

Megvallani görögül azt jelenti: egyetértek Vele.
ὁμολογέω (homologeó)
1) egyetért, ugyanazt mond; azonos, köze van vkihez / vmihez
2) bevall, elismer; megvall
3) ígér, megígér
4) szerződést köt, megegyezik valakivel

Na most az járt az eszemben, hogy ha a másikat nem értesítjük arról, hogy "hahó, nem jól csináltam valamit, elhibáztam a dolgot", akkor szegény felet még abba az érzésbe is taszíthatjuk, hogy ő volt a hülye. Ha így gondolkodunk, ezzel tovább bántjuk a másikat, ezzel tetézve az előzőeket.

Jak 5:16 Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.

bevall: ἐξομολογέω (exomologeó)
1) bevall, elismer
2) hálát ad, dicsér
3) megígér

Ezt a szót használja itt is : és megkeresztelkedtek (baptidzó -bemerítkeztek) mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást téve.
Ha rájövök, hogy rosszul csináltam valamit nem tartom szégyenletesnek azt, hogy bocsánatot kérjek. Aztán indulhat a tiszta lap.

Kell-e változni?