A felháborodásról

 Ha valaki, akkor én aztán tudok háborogni, sőt felháborodni. Vannak emberek, akik különösen jó érzékkel tudják ezeket kihozni belőlem. Mit tagadjam, vannak, akiknél az ingerküszöböm - hosszas előmunkálkodás után - nagyon alacsonnyá válik. Így aztán elég nékik csak egész picikét beszólni, hogy igazán feldühítsenek. De nem tartom ezt jónak.

Máté 5:43  Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Máté 5:44  Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.

 háborgat: ἐπηρεάζω  (epéreadzó)
- fenyeget; árt; sérteget, gyaláz, rágalmaz

kerget: διώκω  (diókó)
1) üldöz, zaklat, követ
2) megfigyel, leír, beépül
3) bíróság előtt vádol

 jót tegyetek: καλω̑ς  (kalósz)
1) jól, szépen
2) helyesen, megfelelően, tökéletesen, pontosan, előnyösen
3) feddhetetlenül, helyesen, illendően; derekasan, bátran

Jó, mi?

 

Különbség

 Ahogy olvasom a kivonulás történetét, az járt a fejemben, milyen különbséget tett Isten a saját népe, és az Egyiptombeliek között. Csapás, csapás hátán, de a választott népét nem érte. Ahogyan Ő fogalmaz:

2Móz 8:23  És különbséget teszek az én népem között és a te néped között. (Mármint a fáraónak mondja ezt az ártalmas bogarak küldésekor.)

Aztán: 

2Móz 9:4  De különbséget tesz az Úr az Izrael barmai között és Egyiptom barmai között, és mindabból, ami Izrael fiaié, egy sem vész el.  (Az állatok döghalálakor)

Aztán:

2Móz 11:7  De Izrael fiai közül az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertől kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Egyiptom között és Izrael között. (Az elsőszülöttek halálakor)

Eljátszom a gondolattal hányszor és hányféleképpen tanított másokat Isten arra, hogy az Ő népét ne ,,illesse gonosszal", mert isteni védelem alatt áll, úgymond különbséget tett közöttük. 
Tanít minket az egymással való kapcsolatokban is:

1Móz 26:27-29  És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyűlöltök engem s elűztetek magatok közül?  Ők pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,  Hogy minket gonosszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.

Hát ilyen az, ha Isten valakinek megmutatja: Én vele vagyok. Ha őt bántod Velem gyűlik meg a bajod. Akarsz Velem harcolni? Kihúzhatod a gyufát...

Ahogy a képen látjuk az előtérben heverő kivágott farönköket és a háttérben lévő zöldellő fasort, ez a különbség.

Zsolt 139:14  Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

Kell-e igyekezni?

 Sok olyan kérdés merül fel bennem, hogy mik Isten elvárásai felém? Mennyire kell igyekezni? Elég csak lazán ringatózni az élet vizén, hagyni, hogy sodorjon, amerre akar? Semmilyen karcsapást nem tenni?
 ,,Nem lehet megállni" Szólt egy kedves idős tesó. Ha az ember nem jár közösségbe, egyéb összejövetelekre, nem imádkozik, nem olvas Bibliát, akkor hogyan tudna megállni? Egyszerűen nem ad lehetőséget Istennek, hogy tanítsa, szóljon hozzá. Ha pedig mindezeket teszi, de csak ,,ad hoc" jelleggel, ez akár kevésnek is bizonyulhat bizonyos esetekben.
És tényleg. Ott volt a zsidó nép példája, akiket nagy csodák közepette kihozott Isten Egyiptomból, és állandóan valami más kellett. Nem volt jó a meglévő Isten.

Róm 10:21 Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellentmondó néphez.

engedetlenkedő: ἀπειθέω (apeitheó)
1) nem hisz
2) nem engedelmeskedik; nem teljesíti kötelezettségét
ellentmondó: ἀντιλέγω (antilegó)
1) ellentmond, tagad, cáfol, azt mondja, hogy nem
2) ellenkezik, ellenszegül, szembeszáll

Ézs 65:2-5 Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undok moslék van edényükben. Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én szent vagyok! Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat.

Ézs, 65:20 Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít.

Katyvasz, de jó...

 Több szálon futnak a gondolataim, kíváncsi vagyok, hogyan fog összeállni egységes mondanivalóvá. Mivel mindegyiket értékesnek tartom, leírom őket.

 - Az Atya, ha szólítjuk őt, nem húzza el a száját, hogy miért zavarjuk már megint. Mi Jézusra apellálunk.

Jóel 2:32  De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül;

Máté 1:23  Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Következő gondolat:

Luk 10:27  Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből...

Ez a három rész erősíti egymást.  Ha az egyik éppen bemondja az unalmast, a másik kettő tartja a frontot.

 - szívedből: καρδία  (kardia)- szív, a fizikai, lelki és a szellemi élet központja

 - lelkedből: ψυχή  (pszükhé)

1) lélekzet, lehelet

2) lélek (értelem, érzelem és akarat összessége)

3) élet

 -  elmédből: διάνοια  (dianoia)

1) értelem, gondolkozás, gondolkozásmód

2) szándék, terv

3) érzület

Préd 4:12  Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

Ígéretek

Száz éve nem írtam. Most azért begépelem, ami foglalkoztat.

 Szülő lévén gyakran találkozom azzal, hogy a gyermekeim számon kérnek rajtam ezt-azt. Anya megígérted! Most miért nem váltod be? Vagy így: Soha nem fogod megtenni...
Nekem pedig - gyermek lévén - szintén vannak ígéreteim, az én Apukámtól, aki a mennyekben van.
Visszanézve látom hogyan teljesítette az ígéreteit olyan szituációkban, mikor az emberi lehetőségek elfogytak. És hálás vagyok: Ott volt, gondoskodott rólam. Kegyelemből.
És várom a többit. Mármint az ígéretek teljesítését. Nem tudom hogyan lesz, de tudom, hogy meglesz. Mert kettőnk közül Ő változhatatlan. Nem vonja vissza az ígéreteit. És a várakozásaim között türelmetlenkedek ugyan, de közben abban is biztos lehetek, hogy minden, ami történik a hasznomra van.

Zsid 11:11  Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

1Móz 17:17  Ekkor arcára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-é?

ÖNTSD KI SZÍVEDET ISTENNEK!

„Kiöntöm előtte panaszomat..." (Zsoltárok 142:3)

Tanuld meg a zsoltárokat imádkozni! Az emberi érzelmek teljes skáláját tartalmazzák a hálától a haragig, a félelmen és magányosságon át a gyászig. A zsoltáríró nem habozik az életről beszélni. Nem a vágyálmainkban lévő életről ír, hanem az életről a maga valóságában: „Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat". Kiöntötte fájdalmát Istennek, és magának is megengedte, hogy (elfojtás vagy tagadás helyett) átérezze, átélje mindezt. Ehhez bátorság kell, főleg akkor, amikor szeretnél bátornak látszani. John Ortberg írta: „Annyira rosszul esett a kudarc fájdalma, hogy megfutamodtam és nem akartam azt átélni vagy tanulni belőle. Így nem tudtam meggyógyulni és továbblépni. Szerettem volna olyan mélyre eltemetni, hogy soha senki ne is sejtse, hogy ott van - még én se." Ismerősen hangzik? A Biblia nem azt mondja, hogy ne éljük át a gyász folyamatát, csak arra figyelmeztet, hogy ne ragadjunk le benne.

„...Lehet, hogy este szállást vesz a sírás, de reggelre eljön az ujjongás" (Zsoltárok 30:6 NIV). Csak úgy érjük el az ujjongás reggelét, ha végigszenvedjük a sírás éjszakáját. F. B. Meyer írja: „Vannak néhányan, akik megróják azt, aki sír, mondván hogy a sírás nem férfias, nem engedelmes, nem keresztyén dolog. Az ilyenek hidegen vigasztalnak, és azt ajánlják, hogy vegyünk fel merev és könnytelen arcot. Feltehetnénk azonban a kérdést: vajon egy férfi, aki nem tud sírni, tud-e egyáltalán szeretni? A fájdalom csupán gyászoló szeretet, és legtermészetesebb kifejezése a könnyek." Jézus sírt. Az efézusi hívek Pál apostol vállára borulva sírtak, amikor tudták, hogy többé nem fognak vele találkozni. Rajta, ontsd ki hát bátran szíved Istennek! Ez életbevágóan fontos lépés a gyógyuláshoz.

Forrás: Mai Ige

A pozitív gondolkodásról

 Sokszor láthatjuk, hogy ugyanazt a dolgot kettő, vagy több ember sohasem, vagy csak ritkán értékeli egyformán.
Néha én magam sem vagyok képes ugyanarra a kérdésre kétszer egyforma bizalommal tekinteni. 

Itt ez a pohár, te hogy látod? Félig tele van, vagy félig üres?

12 kémet küldött el Mózes, hogy felmérjék a terepet Kánaán földjén. Meg kellett nézniük a föld minőségét, hogy kik lakják, milyenek a fák, és a növények termései, stb. 12-ből tízen azt mondták, hogy bár jó a termés, de sok az ellenérv a föld elfoglalása ellen. Józsué és Káleb így látta:

4Móz 14:6-9  Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.  Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!

Mindez így kezdődött: "És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, amelyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, aki főember közöttük."


És a reakciójukat Ő így értékelte:

4Móz 14:10-11 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodik, hogy megkövezze őket: megjelenik az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izrael minden fiának.  És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük?

4Móz 14:23  Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, akik gyaláztak engem.

4Móz 14:31  De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megútáltatok.

Tehát nagyon is el kell gondolkodni azon, hogyan nyilatkozunk valamiről, amit Isten nekünk készül adni!