Ráka

 Tegnap tolatok ki az udvarról szép lassan és a közeli suliba siető kamaszok mögém jöttek. Már mondtam is félhangosan, ami eszembe jutott, hogy „hülyegyerek”.
Aztán elszégyelltem magam, mer' mit gondol/mond erről Jézus?
Egész magasra tette a mércét, mikor arról beszél, hogy ha leostobázok valakit, mit érdemlek. (ld Máté 5:22)

Máté 5:22 Én azonban azt mondom nektek: ha valaki megharagszik egy másik emberre, el lesz ítélve. Ha valaki azt mondja egy másik embernek: »Te ostoba!«, az megérdemli, hogy a Főtanács elé állítsák. Ha bárki azt mondja egy másik embernek: »Te bolond!«, az méltó, hogy a pokol tüzére dobják.

(ostoba, bolond „Ráka”, jelentése: „semmirekellő bolond” vagy „hülye”)

...
Továbbgondoltam:
Kis szójátékra indított a Mt 10,39. Értem érte. Érted érte. Érted? ... Jézus mondja:

„Aki megtalálta lelkét (életét), el fogja veszíteni, s aki értem elvesztette lelkét (életét), meg fogja találni azt.”

Más fordításban:

„Aki próbálja megtartani az életét, az elveszíti azt. Aki viszont elveszíti az életét miattam, az megtartja.”

Ebből is az „értem” szó...
Ez egy kapcsolatot feltételez.
Ez egy odaadást feltételez.
Ez Jézus iránti hűséges szeretetet felételez.
A címben levő szójátékhoz egy kis magyarázat:
Jézusnak miattunk kellett meghalni, sőt, saját maga vállalta el az áldozatot.
Erről szól a húsvét és, hogy ne szomorkodjunk felettébb, az azt követő feltámadásáról.
Értünk vállalta. Mert szeret. Én ez miatt mit adok fel?
Az igazamat fel tudom adni egy vitában?
Ha személyiségemben bűnt találok, fel tudom adni?
Ha azt mondja valamire, hogy rossz dolog, meg tudok szabadulni?
Ő a legalapvetőbb emberi jogáról mondott le: az életről...

1 Péter 4

Minden sora új volt ma számomra, pedig nem először olvastam.

Ez pedig az előző vers:

Mert itt az idő, hogy az Isten házától elindulva elkezdődjék 

az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, mi lesz a végük azoknak, 

akik az Isten örömüzenetének nem engedelmeskednek?

Ilyen szavak / kifejezések ütöttek meg:

• Jézus testtől szenvedett,
• életetek elfolyt idejében,
• a nemzetek akaratát cselekedtétek,
• a hústest halálra juttat,
• a Szellem életet ad,
• halottaknak hirdetett evangélium...

Nekem ne mondja senki, hogy számára kevés a kanonizált Biblia és ezért az apokrif iratokat kutatja! (magyarázat a linkre kattintva)
Egy idézet a fentebbi - apokrifekkel kapcsolatos írásból: Athanasius püspök 367-ben kelt 39. számú húsvéti levelében felsorolja mind a 27 újszövetségi iratot, mint amelyeket kizárólagosan szabad használni az istentiszteleteken és az egyházi életben. Athanasiusnak ez a levele az újszövetségi kánon kialakulásának és lezárulásának dokumentuma.
Természetesen hasznos lehet a további levelek olvasása, de nekem a kanonizált részek mindig szólnak.
Olvastad?

Csüggedés, vs lustaság

Egy kifejezést néztem ma meg a 2Kor 4:16 alapján.

Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról - napra újul.

Tehát: csügged -ἐκκακέω ἐγκακέω  (ekkakeó egkakeó) - belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged

Etimológia:  rag + κακός (kakosz)
1) rossz, gonosz, romlott, züllött, gyalázatos
2) rossz, káros, ártalmas
3) értéktelen, hitvány
4) alkalmatlan, ügyetlen, gyáva
5) főnévként (többesszám semlegesnem): bajok, szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek
Etimológia: alapszó

Itt van még ez a szó az Úsz.ben:
Luk 18:1 Monda pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;

2Kor 4:1 Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;

Gal 6:9 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.

Ef 3:13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek el az én ti értetek való nyomorúságaim miatt, amelyek néktek dicsőségetekre vannak.

2Thess 3:13 Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.

Felaprózva, megosztva

Máté 12:25 Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nekik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával.

meghasonlik -  μερίζω (meridzó)
1) eloszt, feloszt, szétoszt, feldarabol
2) oszt, juttat, átad, részesít
3) mediális alak: osztozik, megoszt vkivel
4) passzív alak: részekre szakad, meghasonlik
Etimológia: a  μέρος  (merosz)-ból
 μέρος  (merosz)
1) rész, részesedés
2) rész, oldal, darab
3) terület, vidék
4) szerep, feladat; foglalkozás, iparág
5) érdek; párt
6) ügy, dolog; szempont, vonatkozás
7) részlet
(Ógörög)

Napok óta ez a kifejezés felbukkant a gondolataimban, ma utánanéztem.

Mit ad Isten, meghallgattam egy Németh Sándor tanítást, és pont erről beszél. (Sose szoktam őt hallgatni, ez a rész kb 1:06-nál van.) A címe: szabadulás a varázslástól.
Azt mondja, hogy ha egy szellemi erőt látunk / tapasztalunk működés közben, mindig vizsgáljuk meg, hogy:

• milyen szellem,
• milyen különbség van az üzenete és az Ige között,
• kit magasztal fel,
• mi a gyümölcse, eredménye?

Mindezekből meg lehet állapítani, hogy az Isten, vagy az ellenség munkája.

Mai meglepetés

Itt olvashatod az egészet

Én eddig fordítva gondoltam...
Bár az első vers fordítva is írja. De talán az egyik nincs a másik nélkül.
Mindenesetre azt írja, hogy nem nehéz. Talán azért, mert Jézus már mindent megtett ezért.

Aztán persze visszaemlékeztem egy pár esetre, mikor egyáltalán nem ÉREZTEM ezt így.
És hálát kell adnom, mert, mint mikor felveszel másik szemüveget, új szűrőn tudsz másokra tekinteni, úgy tudtam szeretni Jézus miatt embereket.
Nem csak emberekre, hanem helyzetekre is.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig könnyű volt, de igen, előbb, vagy utóbb sikerült.

Egy régi dal

Bárányok vére folyt Egykor a szent helyen,
Ám elégséges egy sem volt, Hogy bűntől megmentsen.

Istennek Báránya, Te vagy az egyetlen,
Ki magad tetted oltárra, Hogy életem legyen.

Két kezem rád teszem, Ártatlan, szent Bárány,
Hogy legyen rajtad bűnterhem, S elvedd véred árán.

Bűntartozásomat Véred eltörli mind,
Ez nékem lelki békét ad, És rám kegyelmet hint.

Már jöhetek eléd Átoktól mentesen,
Üdvszerző véred erejét Örökké dicsérem!

...

A János 14 - et olvasva az fogalmazódott meg, hogy mivel a bűn elválaszt minket Istentől, csak Jézus bűn-eltörlő kegyelme miatt mehetünk az Atyához. Nem olyan módon, ahogy a világ adja, hanem ahogy az énekben is van: rátesszük a kezünket az ártatlan bárányra. Ezt a két verset írtam a képre is.

Ján 1:29 ... Íme az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Ciki, sőt VÉRCIKI

 Tegnap enyhén szólva is ciki volt, miután egy bántó megjegyzést tettem valaki(k)re, aki egyébként ott volt mögöttem.
Nem az számít, hogy miért, hogyan hangzott el, már az is rossz, hogy megfogalmazódik, nem hogy kimondom, pláne, hogy mások előtt és az érintett háta mögött. Az sem számít, hogy kiderült, mert a baj nem itt kezdődik.
Ez nem mehet így tovább. Böjti időszak van, nyugodtan becsukhatom a számat (szívemet) a gonosz beszédre!
De nem csak a böjti időszakról beszélek, hanem egyáltalán... Nincs mese, lejátszom a harcot a bennem levő gonoszsággal szemben!

1Kor 14:20 Testvéreim, az okosságban ne legyetek gyermekek! A gonoszságban legyetek kiskorúak, az okosságban teljesek legyetek!

Mi következik? Bocsánatkérés az érintettektől. Rendesen!!! 
Istentől már megtörtént. Elő a könyvet, és tételről tételre végigveszem, megbánom, megvallom, elhagyom, harcolok!
Bummmm!

Teologizélés a témakörben:

Apcs 2:40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!

Ó, mennyire sértő lehet ez az igevers az emberek számára, egyébként pedig olyan Károlias, ami egyébként nem pejoratív, legalábbis nekem.
De mit jelent valójában?
Elsősorban a hívőknek szól, minket minősít. Elszakítani magunkat annyit tesz: megmenteni, kiemelni. A szódzó görög szó áll itt valójában. Ugyanaz, amit az üdvösségre használunk. 
σῴζω  szódzó -  (Itt írtam már róla)
1) megtart, (biztonságban) megőriz
2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít
3) betart (ígéretet)
4) megtart (emlékezetében)
5) elrejt, titokban tart
passzív alak:
6) életben marad, tovább él
7) megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül
8) elmenekül, szerencsésen eljut vhová
Etimológia:  a szósz-ból (ép, egészséges; biztos)

A másik a "gonosz nemzetség" Ennek a jelentése valójában:
 σκολιός  (szkoliosz)

1) görbe, ferde, kanyargó

2) hamis, ravasz, álnok

 γενεά  (genea) 

1) generáció, nemzedék

2) nemzetség

3) korszak

Ezekben a versekben van még jelen az Úsz-ben:

Luk 3:5 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; Fil 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 1Pét 2:18 A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.

Leleplezve

 A 2 Kor 3-ban olvastam Mózesről, aki az Istennel beszélt, ettől ragyogott az arca. Izrael népe nem is tudott ránézni.

2. Korintus 3:14-16 Izrael népének gondolkodásmódja valóban elsötétült, ezért nem értenek meg sok mindent. Ráborult az a bizonyos „takaró” a szívükre, és ott is maradt mind a mai napig. Ezért nem értik meg a zsidók az Írást, amikor olvassák. Nem is csoda, hiszen az a „takaró” csak akkor tűnik el, ha az Úrhoz fordulnak.Igen, mindmáig, amikor csak a zsidók Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” fedi be a szívüket, hogy ne érthessék meg. De amikor valaki megváltozik, és az Úrhoz fordul, az a „takaró” eltűnik.

Ez az eltűnik szó a görögben: καταργέω  (katargeó) megszüntet, megsemmisít, eltöröl, mellőz, hatástalanná tesz, érvénytelenít

Visszalapoztam az Ósz-be és elolvastam a történetet:

2 Mózes 34, 29 Azután Mózes fogta a szövetség két kőtábláját, és lement a Sínai-hegyről a táborba. Mivel előzőleg az Örökkévalóval beszélt, Mózes arcáról sugárzott a fény — bár ezt ő maga nem tudta. 30 Amikor Áron és Izráel egész népe meglátta, hogy Mózes arca fénylik, megriadtak tőle.31 De Mózes magához hívta őket, és ekkor Áron és a közösség összes vezetője odament hozzá, ő pedig beszélt velük. 32 Azután Izráel egész népe Mózeshez gyülekezett. Mózes közvetítette a népnek mindazokat a parancsokat, amelyeket az Örökkévaló a Sínai-hegyen mondott neki. 33 Miután Mózes befejezte a beszédet az emberekkel, egy lenvászon-kendővel eltakarta az arcát. 34 De valahányszor bement a sátorba, hogy az Örökkévalóval beszéljen, levette arcáról a kendőt, amíg bent maradt. Azután kijött, ismét eltakarta az arcát, és így mondta el Izráel népének az Örökkévaló üzeneteit és parancsait. 35 Mivel a nép látta, hogy Mózes arcáról sugárzik a fény, ő eltakarta az arcát előlük, amíg vissza nem ment az Örökkévaló jelenlétébe, hogy beszéljen vele.

Adja az Úr, hogy mi is így ragyogjunk és ilyen sok üzenetet vegyünk el Istentől!

A lakozásról

Bárki vagy, aki ezeket a sorokat olvasod, el ne rettentsen Krisztus követésétől, mert annyira még nem voltál boldog, amilyen boldogságot a vele való kapcsolatban tapasztalsz!
Úgy még nem voltál szeretve, ahogy Ő szeret, és nem öleltek át, ahogy Ő teszi a szavaival.
Éve óta nézegetem a polcomon az egyik könyvet, tervbe vettem, hogy elolvasom, de valahányszor kezembe veszem, elkap a harci ideg, mert frusztrált leszek tőle,  hogy nem leszek képes megtenni, amikről ír. A címe: Győzelem a bűn felett.
Ugyanakkor - mivel bennem lakik Isten Szelleme, - sokat szomorkodom, hogy nem vagyok képes egy csomó dolgot jól csinálni.
Ahogy Pál mondja, nem tartottam ki az első vérig a bűnnel való harcban. (Ja, nem biztos, hogy Pál, mert a Zsidókhoz írt levél szerzője nem tudjuk biztosan ki volt. 12,4.)
A Róma 7 jutott eszembe, amint ezt boncolgatja. Itt olvasható.
οἰκέω  (oikeó)
Tehát a cím: Lakozás, a görögben - 1) lakik, él, 2) lakásul bír, lakik vmit
Azért, mert a Róma 7-ben 3x szepel, mégpedig a bennük lakó bűnről szól.
A Róma 8-ban viszont 2x ír a bennünk lakozó Szentszellemről.
Hála Neki!
Később ezt írja:

1Kor 3:15-17 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. Nem tudjátok-e, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.

Nem beszéltünk össze

Mindig meglep, ha ennyi hasonlóságot találok. Már, hogy valakivel ennyire ugyanaz foglalkoztasson.
Nem beszéltünk össze, mégis hasonló dolgokat mondunk. Most hallgatom:
Az imádság hatalmáról

Amúgy meg:

Lehetőség

 Olvasni és ismerni a Bibliát, nekem egy hatalmas lehetőség, hogy eligazodjak az életben. Vannak szituációk, amikben egyszerű tanácsot kapok, hogy hogyan lenne jó viselkednem. Nem csak ennyi, hanem Isten Szelleme tanácsot ad, eszembe juttat dolgokat, vezet.
Megmutat jobb szempontokat, választás elé állít, és én örülök ennek.
A mai viharos időkben máshogy nem élném túl.
Szeretem.
Megvigasztal.
Tegnap annyi feldolgozni-valóm volt, hogy kb fél órán keresztül csak mondtam, mondtam Istennek olyan nyelven, amit nem is értek, mire meg tudtam nyugodni. Mer,a munkában, meg a családban, no meg a suliban, a gyüliben pláne... (Igen, jól hallottad a gyülekezetben is.)

Ez az, amire csak Isten gyermekeinek van lehetősége.
Persze, mondhatjuk, hogy minden „rendes” ember tudja a „JÓ” válaszokat, meg, hogy gerinc kérdése.
Ez nem így van. Sajnos ez a világ megtanított bennünket az önzésre, ezért kell másképp látnunk, tudnunk, hogy mi volt az eredeti terv. És ezt senki nem képes úgy megmutatni, mint az eredeti terv szerzője:
Adjunk egy nagy tapsot Istennek!
Végül álljon itt egy történet egy hiteles személyről:

Apcsel 10

Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű római katonatiszt, aki századosi rangban szolgált az úgynevezett „itáliai” ezredben. Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Gyakran osztogatott adományokat a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott. Egyik délután három óra körül látomás látott. Nyitott szemmel figyelte, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és megszólította: „Kornéliusz!”
Kornéliusz döbbenten meredt rá, és rémülten kérdezte: „Mit kívánsz, Uram?”
Az angyal így válaszolt: „Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.” Ezután az angyal eltűnt. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt. Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.
 Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter — Joppéban, Simon házában — felment imádkozni a ház tetőteraszára. Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott: megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé. Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak. Azután egy hangot hallott: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”
Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!”
Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten »tisztává« tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!” Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.
Péter még azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a látomás, amikor megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Ott álltak a kapu előtt, és Simon mester házát keresték. Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek is hívnak.
Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, de a Szent Szellem szólt hozzá: „Figyelj rám! Három férfi keres téged. Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.” Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”
 Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.” Péter ekkor behívta és vendégül látta őket.
Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük. A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait, meg a legjobb barátait, és együtt várták Pétert.  Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és a lába elé borult, hogy imádja.  Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!”  Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek,  ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak „közönségesnek” vagy „tisztátalannnak”.  Ezért, amikor elhívtatok, nem ellenkeztem, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg: miért hívtatok ide?”
 Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,  és azt mondta: »Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat.  Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak! Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.«  Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Igazán kedves tőled, hogy eljöttél hozzám! Most tehát mindannyian Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit az Úr rádbízott, hogy elmondd.”
 Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató!  Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is.  Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött.  Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.
 Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele.  Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték,  de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.
 Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt.  A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”

Hasonló témakörben íródott

A szám beszél, vagy az életem?

Vezetés közben támadnak a legjobb gondolataim. Hogy csinálja az, aki nem vezet autót?
:D

Csak szerényen…

Szóval: Tegnap hazafelé jöttem a kb ötpercnyi úton, és valahonnan az az Ige ugrott be, hogy aki megront egyet a legkisebb parancsolatok közül és úgy tanít, az a legkisebb lesz a Mennyeknek országában, aki pedig megcselekszi és úgy tanít, az nagy lesz.

Mit is jelent ez tk?

Sokszor halljuk, hogy a gyermekek nem a szavainkat, hanem a tetteinket veszik leginkább figyelembe és azt követik, mint egy mintát.

Mikor bizonyságot mondok, az emberek azon fognak elgondolkozni, hogy ha velem megtörtént, és Isten tett valamit az életemben, velük is megtörténhet.

Mikor tanítok, sokszor tapasztalom, hogy azzal kapcsolatban, illetve abban a témakörben a hitem próbára van téve. Gyakran bukom el, tehát tudom miről beszélek. Mikor elbukom, - magyarul nem tudom teljesíteni sem Isten, sem a saját elvárásomat, - megítélem saját magam. Tudom, hogy bűnt követtem el. Kicsi leszek a saját szememben is, és egy meghasonláson megyek keresztül.

Máté 5:19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

Siess segítségemre!

Dávid sokszor hívta segítségül az Örökkévalót.
Én, ha egyedül lennék a földön, akkor is tudnék bűnt elkövetni, hiszen ha az elmémben megszületik valami rossz gondolat, elkezdek akörül járni, és máris felüti a fejét a bűn, ami ...halált nemz...
Ezért Dáviddal együtt kérem:
Zsolt 22:20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. {KJV 22:19}
Zsolt 38:23 Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! {KJV 38:22}
Zsolt 40:14 Tessék Uram neked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre! {KJV 40:13}
Zsolt 70:2  Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!{KJV 70:1}
Zsolt 71:12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!

Az Örökkévaló és a bálványok szembeállítása

Ma megláttam. Amikor az Ézs 46-ot olvastam.
(Ja, egyéként az idézet Max Lucado:
Az élet nem rólam szól c. könyvéből van.)

Szerelem: Ézsaiás könyve 46


 Bél összeroskad, Nebó ledől,
szobraikat teherhordó állatokra rakják.
Bálványok voltak,
de már csak rakomány a kimerült állatok hátán.
 Bizony összeroskadnak,
ledőlnek mind a bálványistenek,
még saját magukat sem tudják megmenteni,
mind fogságba hurcolják őket!

 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Figyelj rám, Jákób népe!
Hallgass rám, Izráel maradéka,
akiket születésetektől fogva hordozok,
anyátok méhétől viselek!
 Én vittelek, mikor születtél,
és hordozlak, mikor megőszülsz.
Én teremtettelek és visellek,
hordozlak és megmentelek.

Kihez hasonlítotok engem?
Kivel akartok egyenlővé tenni?
Kivel mértek össze?
Kit akartok mellém állítani?
Talán a bálványokat?
6 Hiszen aki ilyet akar készíttetni magának,
ötvös mestertől rendeli meg,
kiszámolja erszényéből az aranyat,
leméri az ezüstöt a mérlegen,
hogy a mester istent készítsen neki,
bálványt, amely előtt leborulva imádkozik.
7 A bálványt vállukon hordozzák tisztelőik,
majd leteszik — s az ott is marad.
Még mozdulni is képtelen!
Ha segítségért kiáltasz hozzá,
nem válaszol, nem segít,
szorult helyzetedből meg nem szabadít.

8 Gondoljátok csak végig ezeket,
és szégyenkezzetek!
Emlékezzetek, ti hűtlenek!
9 Emlékezzetek csak a régi időkre,
értsétek meg,
hogy én vagyok az Isten,
nincs más Isten kívülem!
Nincs senki hozzám hasonló,
10 aki már kezdetben kijelenti a véget,
ősidőktől fogva megmutatja
amik még meg sem történtek.
Tervem nem vall kudarcot soha,
s amit akarok, azt véghez is viszem!
11 Előhívom keletről a sast,
messze földről a férfit,
aki megvalósítja terveim.
Igen, amit mondtam, meg is teszem.
Amit tervezek, véghez is viszem.

12 Figyeljetek rám, ti keményszívűek,
akik távol vagytok attól,
hogy a helyes úton járjatok!
13 Közel hozom a győzelmet,
már nincs is messze!
Szabadításom nem várat soká magára.
Szabadulást hozok Sionnak,
csodálatos dolgokat teszek Izráelért.”


Ez is érdekelhet