Drasztikus

 

Ezek nem a saját gondolataim, egy tanulmányban olvastam. Mármint a magyarázatot.

És elgondolkodtatott.

Tiszta sor

Kicsit furcsa gondolataim vannak. Csak mondom.

Régen valahogy mindig azt gondoltam, hogy többre vagyok elhivatott.

Nem mint anya, nem mint feleség sem mint melós, hanem, mint Isten lánya. Persze az is mind én vagyok, és azok is mind nagyon fontos területei az életemnek.

Manapság ... Nem tudom. És ezt ne értse félre senki, nem bánkódom amiatt, ami nem lettem, csak csodálkozom. Mintha mindaz az érdeklődés eltűnt volna.

Pedig nem ütöttem meg a fejemet. Csak emlékeznék rá?!

Addig is, egy kis szösszenet mára:

Megragadott ez a gondolat:

Kicsit furcsa ebben a modern 21. századi világban ez a mondat, de, ha nézem ezeket a felborult értékrendeket, ezeket az elferdült gerinceket, az egymásra taposást, a gonoszt,... néha bennem, ezt a kilátástalannak tűnő küzdelmet a "vérus" ellen, akkor látom a harcot. Látom Istent, és látom az Ördögöt.

Van Ördög, vannak munkái.

És biztat, hogy Valaki fellépett és most is fellép ellene. Jézus.

Hála...

 

Az elmúlt hetek, hónapok margójára

Hát, persze, hogy nem tudom vége van-e az elmúlt aszályos időszaknak.

Mindenesetre most itt vagyok.

Nem akarok róla beszélni, inkább a ma foglalkoztat.

Azt írja az ige, hogy: Ha közületek ketten, vagy hárman egy akaraton vannak, Atyám ott lesz köztük.

• Mi akadályozza ezt?
• Hogyan lehetne 2-3 ember 1 akaraton?

Lássuk be, ezek jó kérdések!

Az a tapasztalatom, hogy nem más akadályozza ezt, mint az emberi gőg, a butaság, az önzés, ez a szemét világ. A bűn.

Az enyém is...

És mi eldönthetjük, hogy bezárkózunk, vagy nyitva tartjuk szívünk kapuját minden gyütt-mentnek. Mert nem jó az embernek egyedül. Mert nekem is elengedik hogy nehéz velem. Hogy tele vagyok romlottsággal. Hogy idegesítő vagyok.