Keresés ebben a blogban

2014. április 30., szerda

Átölelve

Csak Isten Szava képes erre...
Csuda egy dolog:

Olvasni kezdtem Jézus megkísértésének a történetét, és azt gondoltam visszalapozok  az előzményekre az 5 Mózes 8-ban - hiszen innen idéz - , amikor azt írja, hogy:

„Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«

Mikor végigolvastam új erőre kaptam és megint csak rájöttem, hogy képes az ember eltávolodni Teremtő Istenétől, de új fogadást tettem - szívből.

Van értelme megemlékezni mennyi mindent köszönhetek Istennek.
Van értelme megemlékezni honnan jövök és hová tartok.
Megint átölelt Isten Élő Beszéde.
:)

Itt is hasonló dolgok foglalkoztattak

Ez is jó

2014. április 17., csütörtök

Előre (be)láthatatlan következmények

 Ma reggeli olvasmányom a Lukács evangéliuma 19, amiből kiderült számomra, hogy bár még nem látom előre a következményeket, nekem annyi a dolgom, hogy az Uramat, mint királyt várjam vissza, és addig is gazdálkodjak jól a rámbízottakkal. Ugyanis itt is már a láthatóságot várták azok az emberek, akik Jézussal voltak.
Ja, és nem árt, ha addig is »jól« gondolkodom Róla.

Lukács 19, 11 Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. 12 Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen.13 Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt, és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« 14 A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«
15 Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. 16 Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« 17 Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«
18 Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« 19 Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«
20 Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. 21 Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22 Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? 23 Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« 24 Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«
25 Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«
26 Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.
27 Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”

2014. április 6., vasárnap

Szenti-menti, avagy amit Jézus mond az ,,őrzésről"

 Pontosabban nem is nevezném szentimentalizmusnak, ha Isten szíven talál az Igéjével, te pedig elbőgöd magad, hiszen az Ige élesebb mindegyik kétélű kardnál. Képes a szívig, a lélekig és a szellemig behatolni és az ízületek és velők megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
Ma is így volt, midőn elolvastam Jézus Péterhez intézett szavait, amit feltámadása után mondott neki: János 21:15-17-ig:
Érdekes volt, ahogy a görögben megnéztem.
  • Legeltesd az én bárányaimat! (βόσκω boszkó legelőre hajt, legeltet, etet, legel, legelészik; turkál)
  • Őrizd az én juhaimat! (ποιμαίνω poimainó pásztorként felügyel, állatokat őriz, legeltet, jóllakat, dédelget)
  • Legeltesd az én juhaimat! (βόσκω boszkó legelőre hajt, legeltet, etet, legel, legelészik; turkál)
Ezen belül is az hatott meg, ami annyira gyengéd szeretetről és gondoskodásról tanúskodik: a dédelgetés. Nem egy érzelemmentes etetgetés, ugye?

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...