A tanú

 Ó, hát én megint nem tudom hogyan jutottam A pontból B-be, lássuk csak:

Tegnap reggel valahogy az Ézsaiás 43-at olvastam, és arra jutottam, hogy Isten nem kis gondban lehet, ha ez igaz:

...persze ez csak vicc volt, mármint, hogy Isten bajban van, és ez alatt arra gondoltam, hogy rám, mint tanúra számít. :P
Tehát akkor a történések visszatekintve a hétre:
Hétfő este egy barátom átgurult és dumcsiztunk picit a jövőről, a küldetésről, meg. hogy mit lehetne tenni, hogy az evangélium VALÓBAN eljusson az emberekhez.
Valami olyasmit mondott, hogy miután megtért, sok-sok nehézségen ment keresztül, és még nincs is vége, mert küzd, küzd és küzd.
Erre én megkérdeztem, hogy eszerint az evangélium szívás? Kitolunk a jónéppel, ha evangélizálunk? Mi lesz velük, ha a pokolra kerülnek? Az nem kitolás?
Beszéltünk a keresztény Európáról és, hogy simán lehetne missziózni, mert Európa csak kereszténynek nevezi magát, de fogggalma sincs róla, hogy ez valójában mit jelent. Tisztelet a kivételnek!
Az, amit a muszlimok térnyerésének hívunk megvalósulni látszik és pont most hallottam, hogy az ókori Róma pont így járt Kr.u. 160 körül. A barbár népek lerohanták, mert elkényelmesedett.
Mindenesetre jó kis beszélgetés kerekedett és hála az ilyen őszinte emberekért, mint a barátom, mert így alkalmunk nyílik kicsit magunkba nézni, hogy mi-mit jelent számunkra!
Nna, szóval, tovább is van:
Valahogy a Római levélhez keveredtem és a 3, 4-et olvastam és mivel homályos volt, hogy a többféle fordítás közül vajon a kijelentő, vagy a felszólító mód az igazi, ezért kicsit kutattam:

...a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged. 

vagy:

amint meg van írva: "Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled."

Csia és Károli kijelentő módban fordítja:

mint ahogy írva is van, hogy: „Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben, s győzni fogsz, mikor perbe szállasz.”

Az érdekelt, hogy milyen gondolatra utalhat vissza? Mint kiderült az 51. Zsoltárra, onnan pedig pont most idéztem pár nappal ezelőtt.

Ellened vétkeztem, Örökkévaló, csak ellened vétkeztem!

Azt tettem, amit gonosznak tartasz, igazad van, ha elítélsz.

Igen, jogosan elítélhetsz engem.

Tisztíts meg bűneimtől izsóppal,
    hogy tiszta legyek!
Moss meg engem,
    és fehérebb leszek a hónál!  
Hadd halljak ismét örömöt és boldogságot!
    Hadd örüljenek újra csontjaim,
    amelyeket összetörtél.

Tisztelni és félni az Örökkévalót

 Nem vagyok egy Példabeszédek Könyve fan, de ezt a részt tényleg jó volt most olvasni. Sok-sok üzenettel.
Az úgy kezdődött, hogy Rick Warrent olvastam a Napiremény blogról. Volt egy sorozata, ami speciálisan a kísértésekről szólt, és nagyon keménynek éreztem az általa kiemelt igét, a Péld 14, 16-ot...
De lássuk csak:

A bölcs asszony[a] építi a családját,
az ostoba pedig saját kezével rombolja le.
Aki igazságosan él, tiszteli és féli az Örökkévalót,
de aki görbe utakon jár, Istent veti meg.
Az ostoba a beszéde miatt bajba kerül,
a bölcset pedig saját szavai mentik meg.
Ha nincsenek ökreid, hogy műveljék a földet,
üres a magtárad.
De bőséges termésre számíthatsz,
ha erős ökreid vannak.
A hűséges tanú mindig igazat mond,
de a hamis tanú hazudik.
A gúnyolódó hiába keresi a bölcsességet, nem találja,
az értelmes azonban örömest tanul.
Hagyd ott az öntelt ostobát,
hiszen semmit sem tanulhatsz tőle.
Az értelmesek bölcsessége abban van,
hogy tudják, hová mennek,
az ostobák bolondsága pedig abban,
hogy még magukat is becsapják.
Az ostobákat büntetéssel kell rávenni,
hogy engedelmeskedjenek a törvénynek,
de az igazságosak örömmel engedelmeskednek.
Bánatodat csak a saját szíved ismeri igazán,
és örömödben sem osztozhat idegen.
Az istentelen ember családja tönkremegy,
az igazaké pedig felvirágzik.
Van olyan út, amely helyesnek látszik,
végül mégis a halálba vezet.
Nevetés közben is fájhat a szíved,
és az öröm végén szomorúság várhat.
A romlott szívű ember megkapja tetteiért méltó büntetését,
a jó ember pedig jutalmát.
Az ostoba mindent elhisz, amit hall,
a bölcs pedig minden lépését jól meggondolja.
A bölcs óvatos, és elkerüli a bajt,
az ostoba pedig gátlástalan és elbizakodott.
A hirtelen haragú ostobán cselekszik,
aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik.
Az ostobák bolondságot örökölnek,
az értelmeseket pedig tudással koronázzák meg.
Térdet hajt a gonosz a jó előtt,
meghajol az istentelen az igazak kapujában.
A szegény embert még a szomszédja is lenézi,
bezzeg a gazdagnak sok a barátja!
Aki megveti a másikat, vétkezik,
de áldott, aki segít a szegényeken.
Akik gonoszt terveznek, elszámítják magukat,
akik pedig jót, azok jóindulatra és hűségre számíthatnak.
A szorgalmas munka mindig hasznot hajt,
de aki csak a száját jártatja, elszegényedik.
A bölcsek koronája a gazdagság,
az öntelt ostobáké pedig saját butaságuk.
Az igaz tanú életet ment,
a hamis tanú pedig cserben hagy.
Akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
teljes bizalommal vannak iránta,
s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent.
Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása,
így kerülheted el a halál csapdáit.
A nép sokasága a király dicsősége,
de ha elfogy a nemzet, elbukik a király is.
Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes,
aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.
A békességes, nyugodt szív egészség a testednek,
de az indulatosság[b] még a csontjaidat is megrontja.
Aki a szegényt elnyomja, annak Teremtőjét bántja meg,
aki pedig segít a szegényeken, Istent tiszteli ezzel.
Saját gonoszsága miatt pusztul el a gonosz,
az igazakat pedig ártatlanságuk oltalmazza.
Az értelmes ember szívében nyugszik a bölcsesség,
amelynek az ostobák lelke hírét sem hallotta.
Az igazságosság felvirágoztatja a nemzetet,
az igazságtalanság pedig romlásba dönti.
A király jóindulattal van bölcs szolgája iránt,
de a haszontalant haragja sújtja.

Apekdekhomai

 Várni többféleképpen is lehet. Szoktunk pl. olyat mondani, hogy:

Na, addig állj fél lábon, amíg ez, vagy az megtörténik!

Ezt akkor mondjuk, ha tudjuk, hogy az a valami soha nem fog bekövetkezni.

Lehet csak úgy számítani valamire, lehet valamit úgy várni, hogy nem vagyunk biztosak, megérkezik-e, és lehet nagyon-nagyon is várni.

Ez utóbbira van egy görög szó - ἀπεκδέχομαι  (apekdekhomai) - türelmetlenül / nagyon / sóvárogva vár. Itt szerepel az újszövetségben:

Róm 8:19 Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten nyilvánosságra hozza és láthatóvá tegye, hogy kik az ő fiai.

Róm 8:23 De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk.

Róm 8:25 Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen, kitartással és állhatatosan!

1Kor 1:7 Így hát az összes kegyelmi ajándék megvan közöttetek, és örömmel várjátok Urunk, Jézus Krisztus megjelenését.

Gal 5:5 Mi ugyanis a Szent Szellem általi újjászületésben, a hit alapján bizakodva várjuk, hogy Isten elfogad bennünket.

Fil 3:20 A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni.

Zsid 9:28 ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.

Mai ima

Régebben fontosabb volt, hogy úgy akarok járni-kelni, hogy az emberek megismerjék Istent.
Ez biztos nagyképűen hangzik, de a 2Kor 2,14 nagyon érzékelteti az eredeti elképzelést:

Hálás vagyok Istennek, Aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! Isten az, aki rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy ő kicsoda és milyen. Ez a felismerés pedig úgy terjed, mint egy drága parfüm édes illata. (efo)

Még mindig a Todd White szavain pörgök, mikor arról beszélt, minél több nyomásnak van kitéve, annál több Jézus jön ki belőle...
Mint amikor narancsot facsarsz, akkor narancslé jön ki belőle. Ha keresztényt facsarsz akkor... jön ki belőle.

Tehát ennek fényében a mai imám:
Uram add, hogy a nehéz helyzetben Téged párologjalak ki! Áradj ki belőlem és rajtam keresztül! Lássam meg, amit Te láttál, ha gyógyulásra, szabadulásra, helyreigazításra volt szükség! Tegyem ezeket a Te szíveddel, szereteteddel, irgalmaddal!
Ámen

Források: youtube.com, biblegateway .com

Keresztény légfrissítő

 Jól van. na! Eleresztettem a fantáziámat Todd White hallgatása közben, aki - lássuk be -, elég érdekes fickó!
A videó 52-53. perce táján beszél erről.
Ahogy mondja, minél jobban szorongatnak, annál inkább párologtatjuk ki magunkból Krisztust.
Legalábbis így kéne lennie!
A 2 Kor 2 -t olvastam...



Források: youtube.com, biblegateway .com

Kinek kell az én bajom?

A Mennyei Apukámnak.
Ha velem együtt aggódással ébredtél, mondd el velem együtt ezt az imát:
Atyám, oda szeretném adni neked a félelmeimet, amik a

• gyermekem miatt,
• munkám miatt,
• anyagi helyzetem miatt,
• egészségi állapotom miatt,
• családom miatt,
• megbántottság miatt, 
• és..... miatt (bármit behelyettesíthetsz!)

van bennem! Tudom, hogy az aggódás nem visz előre. Jézus azt mondja, hogy hiába próbálnék egy arasszal magasabb lenni, nem vagyok rá képes aggódással, sőt semmit sem érek el vele, viszont Isten a madaraknak is ad enni, meg a liliomokat is szépen öltözteti.
Engem többre tart ezeknél.
Kérlek Istenem, add a Te békességed!
Ehhez annyi kell, hogy hallgassak rád és azt tegyem, amit mondasz.

»Atyánk, aki a Mennyben vagy,
legyen megszentelve a neved!
Jöjjön el királyi uralmad,
és akaratod teljesüljön itt a Földön is,
ahogy a Mennyben teljesül!
A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Bocsásd meg a bűneinket,
ahogyan mi is megbocsátottunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek!
Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket,
és szabadíts meg minket a gonosztól!«

Jézus, köszönöm, hogy az életed adtad értem!
Minden bűnömért Téged bántottak, minden betegségemet felvitted a keresztre.
Köszönöm Neked!

AMEN!

Isten Királysága legyen az első!
Máté 6,25 „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni! 26 Figyeljétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba — Mennyei Atyátok mégis táplálja őket. Ti azonban sokkal értékesebbek vagytok, mint a madarak! 27 Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?
28 Miért aggódtok a ruhák miatt? Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek, pedig nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak! 29 Mégis azt mondom nektek, Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek közül bármelyik. 30 Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra pedig már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Mennyivel inkább fog titeket öltöztetni?! Ne legyetek hát kishitűek!
31 Ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: »Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?«, vagy: »Mibe öltözzünk?« 32 Azok törtetnek szüntelen ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van. 33 Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. 34 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! A holnap majd magával hozza az új gondokat és az új megoldásokat is. Minden napnak elég a maga gondja-baja.”

Jézus - μεσίτης (meszitész)

Ennek az igének a fényében láthatjuk a genetikánkat is. :)

 Ez a ,,Kicsoda Jézus?" témakör engem mindig nagyon foglalkoztatott, szerintem igencsak fontos személye az újszövetségnek, tekintve, hogy Ő az alapja kereszténységünknek.
Emlékszem eleinte jó sokat kutattam az írásokat ebből a szempontból.
Most leginkább az Ő közbenjáró mivoltát nézem meg a Biblia kijelentése alapján:
μεσίτης (meszitész) - közvetítő, közbenjáró, döntőbíró

A görög kifejezésre keresve ezeket a részeket találtam: 

• Gal 3:19, Gal 3:20,  
• 1Tim 2:5,
• Zsid 8:6,
• Zsid 9:15,
• Zsid 12:24, 

...és legjobban a Zsidókhoz írt levél 9. része fogott meg:

A Szent Sátor rendje:
A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről, a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték. A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.[a] Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda[b], amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái. A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét.[c] Ezeket azonban most nem részletezzük.

 A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék. A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak. Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.

 Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét.  Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.

Az Új Szövetség rendje:
Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.
Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.
 A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.
 Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.
 Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt. A végrendelet[d] ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes. Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül. Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre. Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.”[e] Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak. A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.

Jézus Krisztus véglegesen leszámolt a bűnnel:
 A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak. Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.

 Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét.  Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.
 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül, ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.


Végül egy ének jutott eszembe:

Az Úr igéje szól a föld határain Erõvel zendül fel,s akik hallják élnek Mert a békesség királya hívja választottait Õ az élet kõsziklája,vize meg elevenít A sötétség ura fonja titkos hálóit Az igazak ellentervet szõ csapdát állít Mivel tudja, közel a vég,eljött Isten országa, És a gonosznak nyoma vész,összetörik igája Most van az idõ,mikor az Urat kell követni Teljes szívünkbõl szolgáljuk Õt Az aratás munkája nagy, De velünk van istenünk, Az Õ nevében gyõztesek leszünk.

Elsodródás

 Szeretek csak úgy elolvasni egy-egy részt a Bibliából és elgondolkodni azon.
Ma az Apostolok cselekedetei 17-et olvastam, és azon elmélkedtem, hogy hányan értik félre az evangéliumot és azután elsodródnak más irányba.
Konkrétan az foglalkoztatott, hogy az elmúlt években páran zsinagógába kezdtek el járni tőlünk.
Nem értem, hogy ez hogyan lehetséges, abszolút visszalépésként értékelem.
Pál, mikor elment a saját népe közé idegen országban, vagy bárhol, csak azért tette, hogy a Messiás Jézus eljövetelét hirdesse.
Na mindegy, lássuk a részt:

Pál és Szilász Thesszalonikában

Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak. Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról. 3 Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: 

„Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” 

Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.
Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz. 5 Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.
 Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek, 7 és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”
 A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak. 9 A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.
Pál és Szilász Béreában
 Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. 11 Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak. 12 Ennek az lett az eredménye, hogy sokan hittek Jézusban. De nemcsak a zsidók közül, hanem a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívőkké lettek.
 Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utánamentek, és Pál ellen uszították a helybelieket. 14 Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez, míg Szilász és Timóteus a városban maradtak. 15 Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük Szilásznak és Timóteusnak, hogy ők is minél hamarabb menjenek utána Athénbe.
Pál Athénben
 Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal. 17 Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált.18 Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak.
Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.
 Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük! 20 Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.” 21 Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.
 Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok! 23 Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.
 Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik, 25 és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges. 26 Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.
27 Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem, 28 mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«
 S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?
 Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá. 31 Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”
 Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.” 33 Pál ezután otthagyta őket.  Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.

'kis tanulmányra

Kolossé 2:6-7
UFO-ul:

Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.

Csiául:

Nos hát, ahogy a Krisztus Jézust, az Urat elfogadtátok, úgy járjatok is most benne, belé gyökerezve, rá épülve, hittől megszilárdítva, ahogy tanítottalak titeket, és túláradó hálaadással.

ERV-Hu

Éppen ezért, mivel befogadtátok Jézust, mint Krisztust és Urat, egész életmódotokat igazítsátok hozzá! Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba — ő legyen az a szilárd alap, amelyre az életetek felépül! Erősödjön meg a benne való hitetek, és mindenben szüntelen adjatok hálát Istennek — ahogyan azt tanultátok!

Mai gondolatok

Hányszor bízunk magunkban, másokban és csalódunk. Ha Benne bízunk, nem csalódunk soha.

:)

Szíven találva

Van olyan szituáció, mikor lehetõséget kapunk megtérni valamibõl.
Mostanában többször elõfordult velem, és akkor eszembe jutott ez a mondat:

Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?” (Apcsel 2,37)

...jelen esetben Max Lucado szösszenete nyomán, amit most bemásolok:

A bosszú Istenre tartozik. Ha az Úré a bosszú, akkor nem a miénk. Isten nem kért meg rá, hogy visszavágjunk, vagy kiegyenlítsünk. Soha. Miért? A válasz József szavaiban rejlik: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1 Mózes 50:20).
A megbocsátás könnyebb, ha széles látókörű lencsén keresztül nézzük a dolgokat. József ilyet használ, hogy az egész képet lássa. Nem hajlandó a bátyjai árulására gondolni anélkül, hogy számba ne venné Isten hűségét. Mindig segít, ha a nagy képet nézzük.
 Egyszer, amikor a repülőtéren jártam, feltűnt az egyik ismerősöm. Már régóta nem láttam ezt a férfit, de sokszor eszembe jutott. Túl volt egy váláson, és úgy gondoltam, hogy jó részt miatta történt. Észrevettem, hogy nem volt egyedül. „Micsoda egy gazember! Csak néhány hónap telt el és itt van egy másik nővel?” Már üdvözölni sem volt kedvem, ahogy kimondtam az ítéletet a jellemére. Azonban meglátott engem és integetett. Felém vette az irányt. Nem volt mit tennem, csapdába kerültem. Beszélgetnem kellett a haszontalanjával.
„Max, bemutatom a nagynénémet és a férjét.” Nagyot nyeltem. Az imént nem vettem észre a férfit. „Éppen egy családi összejövetelre tartunk. Biztosan neked is nagyon örülnének.”
„Igen, az ön könyveit használjuk a házicsoportunkban” – vetette közbe a nagybácsi. „Nagyszerű meglátásai vannak.”
„Ha tudná, milyen nagyszerűek” – gondoltam magamban. „Éppen most követtem el a meg nem bocsátás bűnét. Ítélkeztem, anélkül, hogy az egész sztorit ismertem volna.”
Megbocsátani valakinek, azt jelenti, hogy beismerjük, hogy vannak korlátaink. Az élet egyetlen kirakó darabjával rendelkezünk. Egyedül Isten ismeri a dobozon levő képet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy annak volt igaza, aki megbántott. A megbocsátás azt jelenti, azt valljuk, hogy Isten igazságos, és a helyes dolgot fogja tenni.
Különben is, nincs elég tennivalónk, hogy még Isten dolgát is magunkra vesszük?
Max Lucado

Szerintem ebben a történetben inkább az ítélkezés bûne hangsúlyos.

Állj a vonalra!

A napireményben olvastam a szeretetről és visszaemlékeztem, hogyan zajlott ez nálam, mikor ún. "szeretet-vészhelyzet" állt be. Na nem mintha mostanában nem fordulna ez elő, de miután tudom, hogy hogyan KELL helyesen gondolkodnom ebben a tekintetben, így a vonalra állok. - Egy barátom szokott viccesen felszólítani imigyen:
Álljá' má' a vonalra! - És akkor tudom, hogy valamit nem jól csináltam.
Visszatérve a napireményre, ha valakire nem tudok jószívvel gondolni, le kell szögeznem, hogy Isten mit tart egy dologról.
Itt olvasható Rick Warren összegzése a témában.

1 Péter 2

:) (Ez a smiley itten Zsozsesznak szól)

Nna szóval....
Nemrég észleltem, hogy irigy vagyok. Elég kiábrándító. Nem anyagi dolgokra, nem szellemi javakra, hanem olyasmire, hogy valaki tök simán kerülheti a munkát, míg mások húzzák az igát. Nagyon bosszantó, kb. mint a szőlőmunkásoknál: aki reggel kezdte ugyanannyit kap, mint aki csak egy órát dolgozott.

Namármost:

• Csak a saját tetteimért vagyok felelős, de még a gondolataimról is számot kell adnom Teremtőmnek egyszer.
• Nem mindegy mit érzek az embertársaimmal kapcsolatban.
• Elkezdtem tanulmányozni az irigységgel kapcsolatos igéket.
• Ez nagyon megmaradt:

1 Péter 2 

1 Most azért takarítsatok ki a lelketekből minden gonoszságot és képmutatást! Ne hazudjatok, ne csapjatok be senkit, ne irigykedjetek, és ne mondjatok rosszat senkiről! 2 Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők, tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, vagyis Isten beszédét, amelynek segítségével felnövekedhettek egészen az üdvösség teljességéig. 3 Hiszen már megtapasztaltátok az Úr jóságát![a]

4 Az Úr Jézus az „Élő Kő”,[b] akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! 5 Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom[c] épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé. 6 Az Írás azt mondja:

„Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet,

és leteszem Sionban!

Aki benne bízik, nem csalódik soha.”[d]

7 Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik:

„Az a kő lett az épület sarokköve,

amelyet az építők félredobtak.”[e]

8 Igen, a hitetleneknek Jézus

„az a kő, amelyben az emberek megbotlanak,

és a szikla, amely miatt elesnek.”[f]

Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.

9 Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.

10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét,[g]
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.
11 Szeretett testvéreim, kérlek benneteket — mint akik csak átutazóban vagytok a földön, és a valódi otthonotok nem itt van — tartsátok magatokat távol a régi emberi természet kívánságaitól, amelyek arra törekednek, hogy uralomra jussanak fölöttetek! 12 Itt körül vagytok véve olyanokkal, akik nem hisznek Istenben, és sokszor azzal vádolnak titeket, hogy gonosztevők vagytok. Tehát éljetek úgy, hogy mindenki lássa, milyen jó dolgokat tesztek, s hogy milyen jól és békességben éltek! Akkor még a hitetlenek is dicsőíteni fogják Istent a jó tetteitek miatt azon a napon, amikor ő eljön.
13 Az Úr iránti tiszteletből engedelmeskedjetek mindenkinek, aki ezen a világon valamilyen hatalmat kapott![h] Engedelmeskedjetek a császárnak, akié a legfőbb hatalom, 14 és azoknak a kisebb vezetőknek is, akiket a császár nevezett ki! Hiszen ők azért kapták a hatalmukat, hogy megbüntessék a gonosztevőket, és megjutalmazzák azokat, akik jót tesznek.

15 Mert Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyetek, és így némítsátok el a tudatlanok ostobaságait. 16 Éljetek szabadságban, és legyetek Isten rabszolgái! De a szabadságotokkal ne éljetek vissza! Ne használjátok arra, hogy valami gonoszságot leplezzetek vele! 17 Tiszteljetek minden embert! Isten családjában minden testvéreteket szeressétek! Méltó módon tiszteljétek Istent! A királyt is tiszteljétek!

18 Rabszolgák, fogadjátok el uraitok hatalmát, engedelmeskedjetek nekik, és tiszteljétek őket, de ne csak azokat, akik jók és emberségesek, hanem azokat is, akik igazságtalanok!
19 Dicséretre méltó és jó dolog, ha valakinek istenfélő magatartása miatt kell igazságtalanul szenvednie. 20 Ha viszont azért szenved, mert vétkezett, akkor nem nagy dicsőség, ha megérdemelt büntetését türelmesen elviseli. Ellenben ha jót tesztek, és amiatt kell szenvednetek, ezt pedig türelmesen viselitek, az tetszik Istennek! 21 Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja:

22 „Ő nem követett el semmi bűnt,

és soha semmi gonoszságot nem mondott.”[i]

23 Mikor szidalmazták és gyalázták, Jézus ezt nem viszonozta. Mikor bántották és verték, nem fenyegetőzött, hanem teljesen rábízta magát az igazságosan ítélő Istenre. 24 Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk.

Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből. 25 Olyanok voltatok, mint a nyájtól elkószált és eltévedt juhok. De most visszatértetek a Pásztorhoz: ő vigyáz a lelketekre, védelmez és őriz benneteket.

1 Péter 2

1 Péter 2 

1 Most azért takarítsatok ki a lelketekből minden gonoszságot és képmutatást! Ne hazudjatok, ne csapjatok be senkit, ne irigykedjetek, és ne mondjatok rosszat senkiről! 2 Olyanok vagytok, mint az újszülött csecsemők, tehát kívánjátok a tiszta szellemi „tejet”, vagyis Isten beszédét, amelynek segítségével felnövekedhettek egészen az üdvösség teljességéig. 3 Hiszen már megtapasztaltátok az Úr jóságát![a]

4 Az Úr Jézus az „Élő Kő”,[b] akit az emberek visszautasítottak. Isten számára azonban nagyon értékes, mert őt választotta ki. Ezért jöjjetek Jézushoz! 5 Hiszen ti is olyanok vagytok, mint az élő kövek, akikből a szellemi templom[c] épül fel. Ebben a templomban ti vagytok a szent papok, akik a szellemi áldozatokat viszik Istennek. Ezeket Isten azért fogadja szívesen, mert Jézus Krisztus által hozzátok elé. 6 Az Írás azt mondja:

„Nézzétek, én választottam ki egy drága sarokkövet,

és leteszem Sionban!

Aki benne bízik, nem csalódik soha.”[d]

7 Ez a kő, vagyis Jézus értékes kincs a számotokra, akik hisztek benne. De a hitetlenekre ez vonatkozik:

„Az a kő lett az épület sarokköve,

amelyet az építők félredobtak.”[e]

8 Igen, a hitetleneknek Jézus

„az a kő, amelyben az emberek megbotlanak,

és a szikla, amely miatt elesnek.”[f]

Mivel nem akarnak engedelmeskedni Isten beszédének, kikerülhetetlenül megbotlanak benne és elesnek.

9 Ti azonban kiválasztott nép vagytok, papok királysága és szent nemzet. Olyan nép, amely csak Isten tulajdona. Azért választott ki benneteket, hogy mindenkinek hirdessétek Isten nagy tetteit, és nyilvánvalóvá tegyétek az ő kiválóságát. Mert ő hívott ki bennünket a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába, ahol ő maga is lakik.

10 Ti a múltban nem tartoztatok Istenhez,
most azonban Isten népévé lettetek.
Régen nem ismertétek Isten kegyelmét,[g]
most pedig a kegyelmébe fogadott benneteket.
11 Szeretett testvéreim, kérlek benneteket — mint akik csak átutazóban vagytok a földön, és a valódi otthonotok nem itt van — tartsátok magatokat távol a régi emberi természet kívánságaitól, amelyek arra törekednek, hogy uralomra jussanak fölöttetek! 12 Itt körül vagytok véve olyanokkal, akik nem hisznek Istenben, és sokszor azzal vádolnak titeket, hogy gonosztevők vagytok. Tehát éljetek úgy, hogy mindenki lássa, milyen jó dolgokat tesztek, s hogy milyen jól és békességben éltek! Akkor még a hitetlenek is dicsőíteni fogják Istent a jó tetteitek miatt azon a napon, amikor ő eljön.
13 Az Úr iránti tiszteletből engedelmeskedjetek mindenkinek, aki ezen a világon valamilyen hatalmat kapott![h] Engedelmeskedjetek a császárnak, akié a legfőbb hatalom, 14 és azoknak a kisebb vezetőknek is, akiket a császár nevezett ki! Hiszen ők azért kapták a hatalmukat, hogy megbüntessék a gonosztevőket, és megjutalmazzák azokat, akik jót tesznek.

15 Mert Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyetek, és így némítsátok el a tudatlanok ostobaságait. 16 Éljetek szabadságban, és legyetek Isten rabszolgái! De a szabadságotokkal ne éljetek vissza! Ne használjátok arra, hogy valami gonoszságot leplezzetek vele! 17 Tiszteljetek minden embert! Isten családjában minden testvéreteket szeressétek! Méltó módon tiszteljétek Istent! A királyt is tiszteljétek!

18 Rabszolgák, fogadjátok el uraitok hatalmát, engedelmeskedjetek nekik, és tiszteljétek őket, de ne csak azokat, akik jók és emberségesek, hanem azokat is, akik igazságtalanok!
19 Dicséretre méltó és jó dolog, ha valakinek istenfélő magatartása miatt kell igazságtalanul szenvednie. 20 Ha viszont azért szenved, mert vétkezett, akkor nem nagy dicsőség, ha megérdemelt büntetését türelmesen elviseli. Ellenben ha jót tesztek, és amiatt kell szenvednetek, ezt pedig türelmesen viselitek, az tetszik Istennek! 21 Hiszen éppen erre hívott el benneteket! Gondoljátok meg, hogy Krisztus is szenvedett értünk! Ezzel példát adott nekünk, hogy ebben is kövessük. Ahogyan az Írás mondja:

22 „Ő nem követett el semmi bűnt,

és soha semmi gonoszságot nem mondott.”[i]

23 Mikor szidalmazták és gyalázták, Jézus ezt nem viszonozta. Mikor bántották és verték, nem fenyegetőzött, hanem teljesen rábízta magát az igazságosan ítélő Istenre. 24 Krisztus a mi bűneinket magára vette, sőt, a saját testében felvitte a keresztfára, amikor megölték. Azért tette ezt, hogy mi is meghaljunk a bűn számára, viszont Isten mértéke szerint helyesen éljünk.

Krisztus sebei által gyógyultatok meg a betegségeitekből. 25 Olyanok voltatok, mint a nyájtól elkószált és eltévedt juhok. De most visszatértetek a Pásztorhoz: ő vigyáz a lelketekre, védelmez és őriz benneteket.