Tegnap valami nagyon érdekes dolgot hallottam.
Azt, hogy magam nem tudok semmi jó dolgot se tenni, sem nem tudok jó lenni.
Be kell vallanom, ezt gyakran hallottam, de most annyira nyilvánvaló volt, hogy igaz... Nem, ez nem egy újabb szólam, ez valóban igaz.
Tudatosan hallgattam arra a szelíd, csendes hangra, és valóban... suttogott hozzám. A lelkemhez. Valami olyan hangon, és valami olyat, amit nem értek. Mint a szellő, csak tudod, hogy jelen van.
