Mára egy gondolat

Edith Eva Eger A döntés című könyvét olvasom. Ebből most csak egy mondat, egy olyan mondat, ami megragadott: 

Számos jó okunk lehet, hogy el akarjuk kerülni az érzéseinket: Kényelmetlenek, vagy nem olyan érzések, amiket helyesnek gondolunk, vagy félünk, hogy rosszul esnek valakinek, vagy félünk, hogy mit is jelentenek - mit árulhatnak el a meghozott döntéseinkről vagy azokról, amiket még később hozunk.

Film ajánló

Nemrégiben alkalmam volt megnézni a  Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak című filmet.

Itt olvasható az adatlapja a port.hu weboldalon.

Ami nagyon megtetszett benne az az volt, hogy 

• hangot ad az elnyomásnak, 
• ellenáll a leuralásnak, 
• a megszokott sémákból való kitörés.

Mindez jó is lehet, és ez most amúgy is foglalkoztat.

Úgy amúgy nem egy nagy durranás maga a film, de elég megrázó élmény végiggondolni, hogy mennyire bele tudnak nyugodni az emberek a rosszba, a bántalmazásba. Abba, hogy szólnának, de elnémítják őket, pláne, ha középsulis lányokról van szó, akik szemben állnak a legnépszerűbb sportoló fiúkkal, akiknek mindent IS lehet, és azoknak a vezetőség nagyon is a pártját fogja, hiszen bárány-szelídnek tűnnek.

Ha belegondolunk az igazgatónő szerepébe, az kicsit felébreszthet minket: 

Hányszor álltunk ki rossz dolog mellett? Hányszor nem álltunk az igazság mellé, sőt, tettünk az ellen? Kibe fojtottuk bele a szót? Mi lett volna, ha nem csap be a szívünk? Hová tűnt az erkölcsi érzékünk akkor? 

 ... persze, csak, ha feltételezzük, hogy nem volt velejéig romlott ő is.  

Aztán a következő karakter az egy szem fiú, aki a mozgalom mellé állt, a lány főszereplő barátja. Aki kicsit helyre is igazítja, mikor az elveszti a realitás érzékét...

Aztán, aki keresztény, mint én, ott lehet az a gondolat, hogy nem konfrontálódik, nem szól, csendben imádkozik, és nem tesz semmit egy hasonló szituációban. Mer', ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, ha pofon ütnek balról, tartsd oda...., Stb. 

Remélem adtam gondolkodnivalót 😚!

Hitben vagytok?

 ...még inkább: hitben vagyok?

Röviden: nem.

Hosszan: Tegnap este azon tűnődtem, hogy mostanában a dolgok csak úgy történnek velem. 

Ahogy tavasszal a megcovidulásunkkor csak teltek-múltak a napok, aztán meg a hetek és iszonyatosan lassan jött a javulás, a gyógyulás. Aztán csak eljött végre. Most, hogy már mindent beszedtem, minden oltást beadattam, azt hittem nem jöhet újra, de mégis akkor mi a franctól vagyok megint beteg?

Hogy őszinte legyek, kurvára unom, hogy 2019 óta mindig van valami, ami hetekre, hónapokra kivon a forgalomból.

Hol az övsömör, hol a covid, hol valami nyavalyás arcüreggyulladás. Nem is tudom mit csinálnak azok, akik valamilyen komoly, igazán hosszú, netán halálos betegségbe esnek. 🥺

Istenem, segíts, hogy hitben legyek! Bevallom mostanában nem igazán sikerült.

Végre!

Ma végre ismét sírtam. 

Szinte elfelejtettem azt a mély fájdalmat, ami képes feltörni és kimosni azt a sok mérget az ember szervezetéből. Pedig gyógyhatású. Ezt valami miatt elfelejtettem mostanában. Hogy örömömben, vagy bánatomban tettem-e, azt még nem tudom. Lehet, hogy mindkettő igaz.

Jobb, mint a szakszervezet...

Isten sokkal jobb, mint Bárki, vagy bármi, Aki, vagy ami könnyen befolyásolható, korrumpálható, megvezethető, megvehető emberekből áll.

Ha pedig meg akarom nevezni az érzéseimet, amit mostanában éreztem bajban lennék, mert nem könnyű megnevezni őket. Ilyesmik, mint: 

• Düh,
• Tehetetlenség,
• Keserűség,
• Tanácstalanság,
• Harag,

Milyen érdekes, hogy Pál apostol ezeket a testi léthez párosítja. Nem elítéli, inkább diagnosztizálja. Valahogy szükséges velejárója emberi létezésünknek, de nem tesz boldoggá.

Boldoggá az tesz, ha szeretet, öröm, békesség uralkodik bennünk, ez pedig kifejezetten attól lesz, ha Istenre nézünk, Rá várunk, Benne bízunk. Szentlélek által...