Hogy vagyok?
Egyszerű kérdés, amit ha most tesznek fel nekem, nem tudnék egyszerűen válaszolni.
Van előttem két alternatíva: jól, vagy rosszul.
Na, de ki van rosszul? Pl. a hangafa a pusztában. Na az állati rosszul van. (Jer 17, 6)
És ki van jól? A megöntözött kert, na az jól van. (Ézs 58, 11) A vízpartra ültetett fa is jól van, mert hiába van hőségriadó, a gyökereit kinyújtotta a víz felé és tud a forróságban is inni. Látszik rajta nyáron, hiszen olyan gyümölcsöket terem, amik megmutatják, hogy itt bizony jól ellátott növénnyel van dolgunk. (Jer 17, 8)
Hangafáról itt írtam
Meg itt is...
Ezt a kapcsolatokról...
Most, hogy tudom, látom, diagnosztizáltam hogy hogy vagyok, és észleltem, hogy az értelmem öli a szellemem, a lelkem, nem tudok semmi mást tenni, mint elkezdek nyelveken beszélni, nem túl hangosan.
Nem akarok vele senkit sem zavarni.
Azt tudom, hogy Isten szeret. Ha nem szeretne, nem adta volna oda Jézust értem. És Jézus is szeret. Ha nem szeretne, nem halt volna meg értem.
Ebből kifolyólag nálam lehet a Vigasztaló, aki segít nekem.
„ Mert amit kérnem kellene nem tudom jól megfogalmazni, de Ő Isten szerint jár közben értem és másokért.”Hőségben is bőségben voltam...
És végül: Ezt nem én írtam, hanem nálam sokkal hitelesebb Valaki.
1 Az Örökkévaló Isten Szelleme nyugszik rajtam,
mivel fölkent engem az Örökkévaló.
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
meggyógyítsam a megtört szívűeket,
szabadulást hirdessek a foglyoknak,
és szabadon bocsássam a megkötözötteket,
2 hogy hirdessem az Örökkévaló jókedvének esztendejét,
Istenünk bosszúállása napját,
és megvigasztaljak minden gyászolót.
3 Elküldött, hogy akik Sionban gyászolnak,
azoknak fejére ékes koronát tegyek
a hamu helyett,
öröm olaját adjam nekik
a gyász helyébe,
és dicséret palástját adjam rájuk
a csüggedés és szomorúság szelleme helyett.
Akkor majd az igazságosság fáinak nevezik őket,
akiket az Örökkévaló ültetett,
hogy dicsőségét nyilvánvalóvá tegyék,
4 hogy újjáépítsék az ősi romokat,
helyreállítsák, ami régen elpusztult,
és felépítsék a romba dőlt városokat,
melyek lakatlan hevertek nemzedékeken át.
5 Idegenek jönnek,
hogy nyájaidat legeltessék,
a nemzetek fiai jönnek,
hogy földjeidet műveljék és szőlőidet gondozzák.
6 Titeket pedig az Örökkévaló papjainak neveznek,
Istenünk szolgáinak tekintenek.
A nemzetek gazdagsága fog táplálni benneteket,
és kincseikkel dicsekedtek.
7 Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek,
és gyalázatot tűrtetek,
ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön,
s örömötök nem múlik el soha.
8 Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot,
de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást.
Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat,
és örök szövetséget kötök velük.
9 Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között,
és utódaikat minden nép ismerni fogja.
Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri,
hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.
Az Örökkévaló Szolgája, a Vőlegény
10 Ujjongva örvendezek az Örökkévalóban,
lelkem ujjong Istenemben,
mert az üdvösség ruháiba öltöztetett,
az igazságosság palástjával vett körül,
mint vőlegényt, kire a papok fejdíszét teszik,
mint menyasszonyt, akit ékszereivel ékesítenek.
11 Bizony, ahogy a földből kihajtanak a növények,
a kertből kisarjad, amit gazdája ültetett,
úgy sarjasztja ki az Örökkévaló Isten
a nemzetek szeme láttára az igazságosságot
és a dicsőséget.
