Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 30., szombat

Halál

 A családunkban nemrégen történt hirtelen halálesettel kapcsolatban jutottak eszembe a következőek:
Már apukám halála felett érzett békességem is kiborított. Nem gondoltam normálisnak, vártam a mérhetetlen gyászt és a szenvedést, de nem jött.
Eltelt több év és sokat gondolok Apura, de valahogy nyugodt vagyok vele kapcsolatban. Emlékszem, mikor a kórházban volt, folyamatosan látogattuk, de egyáltalán nem volt magánál. Vagy nem is tudom minek nevezzem azt az állapotot. Feküdt csukott szemmel, minimális visszajelzéseket adott felénk. Sokat olvastam neki a Bibliából, beszéltem Jézusról, magyaráztam, imádkoztam, dicséreteket énekeltem, rátettem a kezem és imádkoztam. Teljesen biztos voltam a felépülésében. Másnap reggelre meghalt, és nekem békességem volt.
Botrány. Mármint sok ember nézőpontjából, és persze nekem is természetellenesnek tűnt.
Most, mikor ismét szembenézek egy szerettem halálával, hasonlóan érzem magam.
Nem vagyok szociopata, sőt nagyon is empatikus ember vagyok - rengeteg érzelemmel. Mikor meghallottam, hogy a nagynéném beteg, rögtön sírva imádkoztam Istenhez. Ismeretlen nyelven felsírtam a bánatomat egészen mélyről, ennek ellenére elment. Ebből az apropóból eszembe jutott egy igevers:
1Kor 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Egyszerűbben:
Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
Mert Isten gondoskodott arról, ami a földi élet nyűgje, fájdalma. Elvette a halál "fullánkját", a pokol diadalmát. Minden értelmet felülmúló békességet tud és akar adni nekünk.
Kedveseim, akik most gyászoltok: Ne higgyétek, hogy kőbe véstem és szabályként állítottam fel ezt a dolgot, csupán megosztottam a tapasztalataimat ebben a helyzetben, és dicsérem Istent ezért is.
Isten gyermeke vagyok.
Annak pedig, aki azt hiszi, hogy halálunk után még nem biztos, hogy hova kerülünk, egy igeverset mutatok:
Zsid 9,27 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre (megkülönböztetés) kerül...
Ez nem fenyegetés, hanem tény. Ezzel kapcsolatban itt olvashatsz egy pár dolgot. 
Fel fogunk támadni!
12 Krisztusról azt hirdettük nektek, hogy feltámadt a halottak közül. Akkor hogyan mondhatják közületek néhányan, hogy a halottak sohasem támadnak fel? 13 Hiszen ha ez igaz lenne, akkor Krisztus sem támadt volna fel. 14 Ha pedig Krisztus valóban nem támadt volna fel, akkor nem lenne semmi értelme annak az üzenetnek sem, amelyet nektek hirdettünk. Sőt, akkor a ti hiteteknek sem lenne értelme!15 Ráadásul, Istennel kapcsolatban is hazudtunk volna. Miért? Mert azt mondtuk, hogy ő feltámasztotta Krisztust a halálból. Ha tehát igaz lenne, hogy a halottak nem támadnak fel, akkor mi is hazugok lennénk.
16 Mert ha a halottak tényleg nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus valóban nem támadt fel, akkor semmit sem ér a hitetek, és még mindig a bűneitekben éltek. 18 Ezen felül még azok a testvérek is végleg elvesztek volna, akik eddig a Krisztusban való hitben haltak meg. 19 Ha csak erre a földi életre nézve lenne reménységünk Krisztusban, akkor minden embernél szánalmasabbak lennénk!
20 Ámde Krisztus valóban feltámadt a halottak közül! Ő támadt fel legelőször azok közül, akik meghaltak. 21 A halál ugyanis annak következtében éri el az embereket, amit egyetlen ember tett. Hasonlóképpen a halálból való feltámadás is egyetlen emberen keresztül kezdődött el. 22 Mert ahogyan Ádám után minden ember meghal annak következtében, amit Ádám tett — ugyanúgy Krisztus által is minden ember fel fog támadni, annak következtében, amit Krisztus tett.23 Mindenki a maga idejében, előre megszabott sorrend szerint támad fel. Legelsőként Krisztus, azután majd Krisztus visszajövetelekor azok, akik hozzá tartoznak. 24 Azután következik a befejezés, amikor Krisztus minden uralkodót és fejedelmet megfoszt a hatalmától, és véget vet uralmuknak. Azután ő maga is átadja a királyságot az Atya-Istennek.
25 Mert Krisztusnak addig kell uralkodnia, amíg az Atya-Isten az összes ellenséget Krisztus uralma alá[a] nem kényszeríti. 26 A Halál lesz az utolsó ellenség, aki erre a sorsra jut. 27 Az Írás azt mondja: „Isten mindent az ő lába alá vetett”.[b] Amikor azt mondja, hogy „mindent a lába alá vetett”, ez természetesen azt jelenti, hogy az Atya-Isten kivételével, hiszen ezt az alávetést maga az Atya-Isten viszi véghez! 28 Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.

2014. január 23., csütörtök

Hogy adhatnám át?

Látok embereket mindenféle testi-lelki nyomorban. Látok másokat a vesztükbe rohanni, de hogy adhatnám át nekik a tapasztalataimat? Pontosan tudom, hogy hogyan éreznek, hiszen nem is olyan régen ugyanezen mentem keresztül.
Nem ítélem el őket, mert ugyanebben a cipőben jártam.
  • Nekem mindent ki kellett próbálnom, amit a többi fiatalnak, hiszen "ma már mindenki így él...".
  • Sok fájdalmas tapasztalaton kellett keresztülmennem. 
  • Nekem is mint másnak ugyanolyan hajlamom volt az önzésre, féltékenységre, haragra, sőt még ma is feltör, de rájövök ez nem jó. 
Minap hallgattam Szabkerék egyik tanítását és megemlítik benne, az akkoriban mélyen elítélt vámos és a vallásos ember imája közti különbséget. Naná, hogy voltam már farizeus is ítélkeztem is mások fölött, de rájöttem, hogy ez rossz. Voltam vámszedő is sok gonoszságot elkövetve, majd megbánva. Most itt vannak a gyerekeim, rokonaim és barátaim is, és én igenis át akarom adni nekik ezt a tapasztalatot (mármint amikre már rájöttem):
Lukács 18: 9 Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: 10 „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. 12 Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«
13 A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« 14 Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”
Naná, hogy mindenki jó lépéseket akar tenni! Mi akkor a jó ima?
Szerintem valami ilyesmi:
Köszönöm Istenem, hogy mindig adsz nekem tanácsot. Szükségem is van rá. Meg tudlak kérdezni bármikor és válaszolsz. Ha úgy érzem nem válaszolsz, az csak azért van, mert már elmondtad és ráébresztettél milliószor, hogy mi a helyes. Csak Te tudsz békességet és jó válaszokat adni. Segíts, hogy jól gondolkozzak Rólad, magamról és másokról! 

Ez is érdekelhet:
Isaura
Efézus 2 - egyszerű fordításban

2012. február 1., szerda

Még mindig a husi

Már megint a híres Róma 8.
(A kijelölt részre kattintva két másik fordításban párhuzamos olvashatod)
Róm 8:13  Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.
Ehhez a szakaszhoz automatikusan szinte minden fordítás citál a Galata 5-höz.
Gal 5:19-24  A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.  Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések,  Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.  De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.  Az ilyenek ellen nincs törvény.  Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

Ez is érdekelhet: Eutanázia...

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...