Anyaaa! Kimentél a vonalból!
- mondta kisebbik lányom 4-5 évesen, mikor fésültem a haját.
Soha nem értettem teljesen, mit is akar, csak azt tudtam, hogy valami nem jó neki, és legjobb tudása szerint jelezte nekem.
Most, mikor megkérdeztem, mit akart ez jelenteni, el tudta magyarázni, hogy a homlokát fésültem, magyarán kimentem a haj vonalából, és fájt neki.
:) Annyira édes, és most is olyan puha a homloka, miközben megpuszilom...
Egy kedves barátnőm és testvérem (Krisztusban) kedvenc mondása:
Álljá' mán a vonalra!
Ezt akkor szokta mondani, mikor valamit rosszul közelítek meg.
De, miről is jutottak eszembe ezek?
Nagyon nem mindegy, hogy hogyan közelítünk Istenhez és emberekhez. A fenti ige reggelre jutott eszembe.
Az elmúlt időszakom vegyes volt. Sok munkahelyi gond, egészségbeli változások, anyagi problémák egyebek környékeztek, és nem mindig tudtam bízni Istenben. Sokszor inkább nem imádkoztam, nem volt kedvem Bibliát olvasni, nem láttam, hogy jó következik. De ezt sem túl egyenletesen, mert időnként szárnyaltam is.
Volt közben segítőtársam (a Szentlelken kívül is), mert van egy lány, akivel nagyon hasonlóak a gondjaink és hetente többször esténként telefonon imádkoztunk. Mindenkinek ajánlom ezt a megoldást, eszméletlenül hasznos, ráadásul a Viber és a Messenger szolgáltatás keretein belül ingyen beszélsz, ha van internet és/vagy wifi! Azért is kell imatárs,mert nem mindig tudunk Isten szerint objektíven állni a dolgokhoz, kell egy külső szemlélő, aki helyettem megvallásokat tesz, bátorít.
(Ezt itt még feltétlen olvasd el a témában!) (Meg ezt is)
Ezen időszak alatt sokmindent nem értettem, sokat imádkoztam nyelveken, dicsértem Istent, szárnyaltam, majd a porba hullottam, belekezdtem dolgokba, lelkesedtem és elvesztettem a lelkesedésem.
Megkezdtünk egy Keresztény Identitás tanulmányt csoportosan, ám a minap olyan szellemi támadást éltem át, ami előtt értetlenül álltam.
Pont a második alkalmat tartottuk fenti témában, és végig éreztem, hogy az egész nincs a helyén, nem elég oldott, szünetek+kínos csendek vannak, stb. Hazaérve kb olyan volt, mintha megrágtak és kiköptek volna, nincs kedvem az egészhez, alkalmatlan vagyok, elásom magam, béna vagyok, stb.
Ezt még mindig nem annyira értem, csak szeretném tudni, mi volt az oka, és szeretnék a "vonalban maradni, illetve a vonalra állni.
Kértem Istent adjon belátást. Mutatott még egy Igét, ami úgy érzem továbblendített. Adjon Isten mindannyiunknak a nehézségeinkből szabadulást!
Róma 8,18 Úgy gondolom, hogy a jelenlegi szenvedésünk össze sem hasonlítható azzal a dicsőséggel, amelyben részünk lesz. 19 Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten nyilvánosságra hozza és láthatóvá tegye, hogy kik az ő fiai. 20 Azért várja ennyire, mert a teremtett világ az elmúlás hatalma alá van kényszerítve. Nem önként, hanem Isten akarata szerint, aki így rendelkezett. Ugyanakkor a teremtett világ is abban a reményben él, 21 hogy a romlás rabszolgaságából fel fog szabadulni, és ugyanazt a dicsőséges szabadságot fogja élvezni, amelyben Isten gyermekei élnek.
22 Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. 23 De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk. 24 A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni. 25 Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen!
26 Hasonlóképpen a Szent Szellem is segítségünkre siet abban, amiben erőtlenek vagyunk. Hiszen sokszor még azt sem tudjuk, hogy miért és hogyan imádkozzunk. A Szent Szellem azonban maga könyörög értünk, szavakkal ki sem fejezhető sóhajtásokkal. 27 Isten ugyanis jól tudja, mi van a szívünkben, és azt is, mi a Szent Szellem szándéka, mert ő Isten akarata szerint könyörög Isten népéért.
28 Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott.29 Hiszen őket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában. 30 Azt tervezte, hogy ezek a testvérek a Fiához hasonlítsanak. Ezeket a maga számára előre különválasztotta, azután elhívta, majd elfogadhatóvá tette őket, és dicsőséget is adott nekik.
Talán a 13. húsvétomat élem újjászületett emberként, de még soha nem figyeltem fel arra Krisztus elfogásának történetében, hogy a katonák földet fogtak, mikor annyit mondott: Én vagyok.
