Átölelve, avagy a Réma, a Pneuma és a Dzoé kapcsolata

Csak Isten Szava képes erre...

 Hogy lehet valami ennyire élő, amit olyan sokáig élettelennek gondoltam? Képes engem átölelni, megnyugtatni, irányt mutatni. Isten Szaváról beszélek, ha nem lenne nyilvánvaló..
Mostanában sokat eszembe jut ez az Ige, szoktam is imádkozni:

A Szellem az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, szellem és élet.

(János 6:63) 

Felelt neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.

(János 6:68)

(...)
Valamikor pár hete valaki megfeddett, mikor elmondtam neki, hogy én bizony magamhoz szoktam ölelni a Bibliámat és meg is puszilom, mindezt annak a kapcsán, hogy zsidó szokás a Tóra-tekercset megcsókolni, amit én helyeseltem.
Abszolút szentimentális vagyok, tudom.
Nos, a kérdésem az, hogy vajon ez egyfajta bálvány-imádás lehet-e Isten szemében, vagy netalán a szívemet vizsgálja és tudja, hogy minderre az iránta érzett hálám és szeretetem miatt kerül sor?
Utánaolvastam a zsidó szokásnak:
A csók, mint a vallásos odaadás kifejezése:
(Forrás: zsido.com)
A csók a szeretet egyetemes jele, kifejezése, nem csupán férfi és nő, szülők és gyermekeik között, hanem a rituális tárgyak és az azokkal összefüggő vallási kötelezettségek esetében is.Vallási törvényeink nem írják elő, hogy a rituális vagy szent tárgyat csókkal kell illetnünk. Ez csak az évszázadok során kifejlődött szokások erejét mutatja. A zsidóknál a csók különböző formái a vallási odaadás kifejezésévé váltak az alább felsorolt esetekben:
* A táliszt megcsókoljuk, mielőtt magunkra öltenénk.
* A tfilint megcsókoljuk, amikor kiemeljük tokjából és mielőtt visszahelyeznénk.
* A ciciszeket megcsókoljuk a Báruch söámár elmondása után és a Sömá elmondása közben.
* Az ajtófélfán lévő mezuzá-t szokás megcsókolni ha ki- vagy belépünk a házba. Ezt úgy tesszük, hogy a mezuzá-t megérintjük ujjunkkal, majd megcsókoljuk azokat az ujjakat, amelyekkel megérintettük.
* A Tórát is csókkal illetjük, amikor körbeviszik a zsinagógán. Ez esetben is ujjainkkal megérintjük a Tóra köntösét és ujjainkat csókoljuk meg. Néhányan a tálisz szegélyével érintik meg a Tórát, s a táliszt csókolják meg.
* A Tórát olyankor is megcsókoljuk, mielőtt áldást mondanánk rá. Ilyenkor a tálisz szegélyével érintjük meg a tekercset, majd megcsókoljuk a táliszt. Sokan a táliszt azokra a szavakra helyezik, ahol a hetiszakaszt éppen olvasni kezdik.
A Tóra-tekercset semmiképpen sem érinthetjük meg puszta kezünkkel; ennek tiltását bölcseink külön rendeletben szabályozták[15].
* Mielőtt kinyitnánk a frigyszekrényt, vagy becsuknánk a Tóra-tekercsek visszahelyezése után, megcsókoljuk függönyét (párochet).
* Az imakönyvet és a Chumást (Mózes Öt Könyve) megcsókoljuk, mielőtt elraknánk őket. Ezeket a szent könyveket akkor is megcsókoljuk, ha véletlenül leejtenénk őket.

Éljen a bűnbak!

.. vagy inkább haljon?
Ezsdrás és Nehémiás könyvét kell áttanulmányoznom, kiválasztani belőle 10 verset, és megírni az Ószövetségi írásmagyarázat dolgozatot.
Még nem olvastam végig soha ezt a két könyvet, nagyon motiválónak találom és most több gondolat is magával ragadott belőle. Pl. ezek:

• Isten keze nyugodott a királyon, aki elküldte ezeket az embereket a fogságból vissza a hazájukba templomot felépíteni. Az Ő ötlete volt és a kivitelezést támogatta anyagi, szellemi és fizikai értelemben. 
• Olyan rendeleteket hozott a király, amik szerint meg kell büntetni azokat, akik akadályozzák az építést.  Ezsdrás 5,5 De Isten rajta tartotta a szemét a zsidók vezetőin — ezért Tattenaj és a többiek nem kényszerítették őket, hogy állítsák le az építkezést, amíg jelentést írnak Dárius királynak, és amíg a király írásos válasza meg nem érkezik. Így az építők folytatták a munkájukat.
• ... 6,13 tovább folytatták az építkezést, és jól haladtak vele — mivel Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia a prófétálásukkal támogatták őket. Sikeresen be is fejezték a Templom újjáépítését — annak megfelelően, ahogyan azt Izráel Istene parancsolta, és aszerint, ahogy a Perzsa Birodalom királyai, Círusz, Dárius és Artahsaszta elrendelték.
• A Páska ünnep - 6, 19-től
• 7, 6 Ezsdrás, az írástudó, járatos volt Mózes Törvényében, amelyet az Örökkévaló, Izráel Istene adott. Istenének, az Örökkévalónak a keze nyugodott rajta, ezért a király Ezsdrás minden kérését teljesítette.
• 7, 21 Én, Artahsaszta Király parancsolom az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány összes kincstárnokának, hogy amit csak Ezsdrás pap, a Menny Istenének törvényében jártas írástudó kér tőletek, mindent adjatok meg neki, mégpedig pontosan és késedelem nélkül!
• 7, 27 Akkor Ezsdrás áldotta az Örökkévalót: „Áldott legyen az Örökkévaló, őseink Istene, aki arra indította a király szívét, hogy adományaival ékesítse az Örökkévaló Templomát Jeruzsálemben, 28 s aki irántam való hűséges szeretetét megmutatta a király és hatalmas tanácsosai és fejedelmei előtt!” Akkor én, Ezsdrás, felbátorodtam és megerősödtem, mert megértettem, hogy Istenem, az Örökkévaló keze rajtam nyugszik — ezért családfőket gyűjtöttem össze Izráel népéből, hogy velem együtt jöjjenek fel Jeruzsálembe.
• 8, 21-23 Ezután kihirdettem, hogy együttes böjtöt tartunk. Ez még ott történt, az Ahavá folyó partján, a táborunkban. Azért böjtöltünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára. Ugyanis szégyelltem volna a királytól kérni őrző-védő kíséretet — katonai lovas-csapatot — az útközben leselkedő ellenség miatt. Hiszen mi magunk mondtuk a királynak: „Istenünk keze nyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket — de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják.” Tehát böjtöltünk és imádkoztunk Istenünkhöz — ő pedig meghallgatta kérésünket.
• 35. versben részletezi az áldozatokat. És innen a bűnbak cím. Utánaolvastam és a 3. Mózesben rendelkezik erről Isten: „És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.” – Mózes 3. könyve, a Léviták szolgálatáról 16:21 - 16:22

Aztaaaa!

Hát ilyen a mi Istenünk! Ha ad egy megbízatást ami az Ő országának az építésével kapcsolatos, mindent kirendel. 

Gyógyszer aggódásra

Inkább így:

Az a láb...

Idézet Dale Moody: Az igazság szava c. könyvéből

Nem vagyok egy számítógép-, vagy okoseszköz guru, és mikor össze-vissza nyomkodom ezeket, hogy gyorsabban működjenek, pont az ellenkezőjét érem el.
Kb. így van a keresztény léttel is. Néha jobb kivárni, mint kapkodni.
Tegnap hallgattam valakit és mondott egy érdekes dolgot:
Az, hogy Krisztussal együtt meg vagyok feszítve, azt elég elhinnem, nem kell produkálnom. Ha elhiszem, annak meglesz a következménye.
Főleg mostanság, mikor a lábam össze-vissza akar járkálni, ahelyett, hogy belebújna az odakészített saruba, ami az örömhír hirdetésének készsége. (Ef 6,15)
Győző bácsi egyszer beszélt a lábmosásról abban a vonatkozásban. Az egymásért való imának ilyen a hatása. Szellemi értelemben megmossuk a másik lábát, amivel ezen a földön jár és koszos lett.

Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta (János 13,10)

Így, Pünkösd előtt...

Jó volt olvasni ezeket a sorokat így, Pünkösd ünnepe előtt egy kicsit másképp, mint eddig.
Szeretem az új fordításokat.
Kicsit meglepnek, mer' a "mit akart a költő / író" ma is napi kérdés nálam, főleg, hogy a Teológián napi szinten kell tanulmányoznunk a Szentírást.
Ez a házi feladat.
Az egyik.
És nagyon kedvemre való!
❤❤❤
A Zsidókhoz írt levél van soron.


Tehát most megköszönöm az ajándékokat, amiket kaptam.

Van, amelyikről tudok, tudatosan használom, van, amik inkább intuíció szinten vannak bennem.

Where You Go I Go

Az olvasónapló készítése továbbra is napi feladat a sulihoz, és most a Mikeás próféta könyve került sorra.
Ha Mikeás, akkor ismét felidézem azt a régi történetet, mikor Isten hozzám szólt nem csak jelképesen, de teljesen hallható módon, és a képen levő mondatot hangzott el.
Félelmetes, mégis örömteli emlék ez.
Méltatott a szavára engem, a porszemnyi embert.
Nem képzelődtem, mert ezt a mondatot előtte még nem hallottam, csak később derült ki számomra, hogy ez le van írva a Bibliában, és az aktuális élethelyzetemben:

• sebeket gyógyított be, 
• reményt adott 
• és új kezdetet.

Ezt a gondoskodó Istent követem, bárhova is vezet, mert szeretem és ragaszkodom hozzá!

"Where You Go I Go"

Where You go I go

What You say I say

What You pray I pray

What You pray I pray [repeat]

Jesus only did what He saw You do

He would only say what He heard You speak

He would only move when He felt You lead

Following Your heart, following Your spirit

How could I expect to walk without You

When every move that Jesus made was in surrender

I will not begin to live without You

For You alone are worthy, You are always good

You are always good, oh yes

You are always good

Always good

Always good, yeah

Where You go I go

What You say I say God

What You pray I pray

What You pray I pray [repeat]

Though the world sees and soon forgets

We will not forget who you are

And what you've done for us

What you've done for us [repeat]

Több kérdést is felvetett bennem a dal szövege.

Mennyire nem ilyenek vagyunk mi emberek.

Ha megbántanak, ha hűtlenek hozzám, ha nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeimet, ha frusztrálttá tesz a környező világ, ha új kihívások előtt állok akkor is követem Jézust?

Teszem azt előzékeny vagyok-e velük?

Szeretem-e őket?

 

 

 

 

 

Pojén

Jézusnak csak 12 követője volt. Közéjük tartozom?A másik viccesebb szösszenet, hogy neki csak 12 követője volt. Közéjük tartozom?

Forrás: Az élet vidám oldala

Epidurális érzéstelenítés

 Ki tudja miért jutott eszembe minap ez a kép, de azt érzem, hogy fontos lehet:
Mikor az első gyermekemet szültem, első körben nem akartam kérni fájdalomcsillapítást, de aztán pár óra múlva, mikor elkezdődtek az erősebb fájások, gyorsan döntést hoztam, hogy legyen:
Tűt a gerinc mellé, és hadd szóljon! Kérem a cuccot! - hiszen ki tudja meddig fog elhúzódni.
Így is lett. Hamarosan nekem nem fájt semmi, de,  - ahogy emlékszem - ott állt mellettem a doki, míg én ráérősen, nyugodtan feküdtem, mosolyogtam és azt mondja:
Anyuka, most már ideje lesz, hogy kinyomjuk a babát! Én pedig csak a monitoron láttam a fájásaimat, mert érezni semmit sem éreztem.
Most azon gondolkodtam el, hogy nekem ugyan nem fájt semmi, de a baba mit élhetett át ott bent?
A szülés megindult, ő szorongatva volt, nekem pedig nem volt sürgős segíteni neki kiszabadulni a présből.
Jaaaj, eszembe jutott, hogy miért jött elő a kép!
Mert Ezékiásról olvastunk a péntek reggeli Lídia csoporttal.

„Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje. Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

Ez is ebben a témában íródott 

Napi reményt olvastam

Rick Warren napi szösszenetei jól szoktak jönni.

Egyébként is az elmúlt napokban sok olyan dolgot írt, ami megfogott.

Ez pl. egy pár napos sorozat első része.