Az igazság nem „öltötte fel” Jónást

A képen lévő idézet Jóbtól származik.
De mit jelent felölteni az igazságot?
Szerintem azt, hogy harcolok az igazamért, felvállalom a szellemi küzdelmet.
Mondjuk Jónás is azt mondta, hogy:
„Igazam van, haragszom mindhalálig!” ...de ettől még nem volt igaza, ugye?
Az igazság nem „öltötte fel”  Jónást.
Ha egy vitánk van valakivel, nincs feltétlenül igazunk, ha csak Isten nem igazol minket. Addig viszont állandóan falakba ütközünk, de, ha az igazság is magára ölt minket, akkor viszont nincs az az ellenség, aki felveheti a harcot ellenünk.

És egy két példa, mikor az igazság is felöltött engem:
Nemrégen történt, (katt ide!)
Cölöpökért katt ide!
Ez is olyasmi, bár asszem itt negatív visszaigazolást kaptam
Ezékiásos, tekercses
Rab macis
Rémák egy csokorban

Agy-beindító

Reggeli beszélgetésünk Szilvivel a dolgok megítélésével kapcsolatban nagyon felcsigázta a gondolataimat.

Már nem vagyok az a nyeretlen, aki még abszolút érzelem-vezérelt, aki mindig úgy hiszi, hogy csak jó gondolatai vannak.
Arról volt szó ugyanis, hogy mi hogyan tudjuk megítélni, hogy mi az, ami Istentől van és mi az ami koránt sem Tőle.
Ha nem Tőle, akkor honnan?
Jakab szerint több féle is lehet:

Jak 3:15 Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.

Ezt összekapcsoltam azzal a gondolattal, ami előtte foglalkoztatott: Jézus megismerkedése Nátánáellel, akiről így nyilatkozott:

János 1, 48B: Ímé egy igazán Izráelita, akiben hamisság nincsen.

K.O.

Diakrizis

Bölcsesség

Bölcsesség 2.

Bölcsesség 3.

Cölöpök

Hívő

Mi a különbség a hívő és nem hívő ember között?  ~  Teszem fel a kérdést magamnak.
Nagyon fontos dolog. Mégpedig az, hogy a hívő elhiszi Isten valóságát, élő voltát, valamint azt, hogy az Ő akarata az életünkben a lehető legjobbat készíti. És azt is, hogy mindezt nem homályos találgatások között botorkálva kell a magunkénak elismerni, hanem világosan tudomásunkra hozza a beszédén keresztül.
 Az életünk minden területén tanácsokat ad, egyszerűen mindennek specialistája. Nincs az a terület, ahol jobb ,,szakember" lenne nála.

1Kor 2:9  Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

Zsolt 31:20  Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Micsoda távlatok...

Krisztusi hozzáállás

 Ma reggeli bibliaóra után az együttérzés volt a szívemen. Milyen sokszor van, hogy azt gondoljuk, a hitünk csak abban nyilvánulhat meg, ha megugorjuk a nagy, magas hitpróbákat. A kérdésfelvetés az volt, hogy mi lenne velünk, ha mondjuk a mi házunkat vinné el az árvíz? Vagy egyéb katasztrófák érnének minket?
Bevallom, engem elfog időnként a félelem, hogy egy-egy nehézségben képtelen lennék megállni.
 Talán valaki azt mondja erre, hogy hitetlen vagyok. Nem hiszem, hogy az lennék.
Jó néha elengedni magam, és hagyni, hogy Jézus a vállára vegyen és cipeljen. Jó átadni magamat annak az érzésnek, hogy nem minden az én megfeszített tempómon, vagy csuda klassz "hit-izomzatomon" múlik.
Ugyanígy gondolkodni másokról.
  Egyszerűen csak néhány számomra jeles személyiség hozzáállása jutott eszembe:
 - Mikor Ábrahám Sodoma lakosságáért alkudozott. - Nem azért, mert olyan jeles város volt.
 - Mikor Mózes azt mondta, hogy Isten őt is pusztítsa el a néppel együtt. - Nem azért, mert olyan hűségesek voltak Istenhez.
 - Mikor Pál apostol azt mondja: Ki beteg úgy, hogy én is vele együtt ne lennék beteg, és ki botránkozik meg úgy, hogy én is ne égnék?
 - Végül Jézusról azt mondja az Írás, hogy megrendül a gyarlóságainkon, hiszen hozzánk hasonlóan Ő is mindezekben megkísértetett. - Kivéve a bűnt.
Asszem ez a jó lelkület...