Bárka - a szellemi otthonom

 Józsi vasárnapi igehirdetése igazán elhatolt a szívemig. 
Az irgalmas szamaritánus története, ebből is az, hogy ott feküdt az úton egy kifosztott, félholtra vert ember és valaki ellátta a sérüléseit. Semmi extra, csak azt tette vele, ami annak a szerencsétlennek aktuálisan a legjobb volt. Segített túlélni.

Az olaj és a bor - amivel ellátta a sérülést - jelképezik az igében a békességet, boldogságot, biztonságot, áldást.

 Hány ember fekszik vajon jelképesen így az útszélén félholtan és kifosztva? Mi elláthatjuk a sérüléseiket. És bizony ezek között - szőttem tovább a gondolatokat - sok keresztény is kivérezve, kirabolva fekszik. Ki tudja mióta várnak  egészségre, gyermekre, családra, boldogságra, munkahelyre, anyagi javakra.

Ki tette ezt velük?
Jézus nem, mert ő azért jött, hogy életük legyen és bőségben éljenek.
Mit tehetünk értük?
Először is megérthetjük a fentieket. Nem győzök hálát adni a családomért, a férjemért, a hitemért, az egészségemért, a békességemért, az anyagi és szellemi javaimért. Nem értetődik magától, hogy vannak.
Másodszor közbenjárhatok miattuk.

Lukács 10, 25-37

Hűség-riadó

 Szabker: A Debreceni Szabadkeresztények igehirdetéseit előszeretettel hallgatom. Legújabb rongyosra hallgatott tanításom Isten hűségéről szól. Itt válogathatsz, az általam favorizált és a kattintás alatt választható az elmúlt héten ez volt: Kapaszkodj bele Isten hűségébe

Jó gondolatok arról, hogy mennyire döntés kérdése a hűség, ami amúgy alapvetően isteni tulajdonság. Hűségesnek lenni házastárshoz, barátokhoz, emberekhez,... vagy Istenhez nem mindig könnyű.

Most mit csináljak, ha odavagyok értük?

Használati útmutató - hozzám

Van olyan ember, aki jól kezeli a hiányosságaimat.
Nem sok, de kettő most rögtön eszembe jutott.
És én nagyon hálás vagyok ezekért.
Arra tanít engem, hogy milyen jó dolog irgalmasnak lenni.
Eszembe jutnak szituációk, amikor utálatos voltam és ők nagyon szelíden szóltak nekem.
Elgondolkodtattak. Segítettek, hogy fékezzek.
Egyikük a kisebbik lányom, úgyhogy - hála Istennek - mindig közel van.
Tegnap éppen tűzokádó üzemmódban funkcionáltam és közöltem vele egy-két hiányosságát, amikor szelíden ennyit mondott nekem:

Anya, ma tudod, hogy hányszor mondhattam volna ezt neked?

Igen, már tudom.

Heuréka

 Tegnap megint megfigyelhettem magamon egy érdekességet, ahogyan egy ízetlen tréfával találkoztam. Az egyik részem idétlenül röhögött rajta, a másik mindjárt behúzta a kéziféket és inkább szomorkodott...
DE MIÉRT???  Mi baja van Jézusnak, meg a Szentléleknek ezzel?
Aztán ma ezt olvasom:

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Folytonos elvetés

Vessétek el (ἀποτίθημι apotithémi- levet, letesz, félretesz, lemond vmiről) magatoktól ti is mindezeket: haragot, indulatosságot, gonoszságot, káromlást és szátokból a gyalázatos beszédet.
(Kol 3, 8)

"Aki egy ponton vét a törvény ellen, az egésznek megrontásában bűnös" - mondja a Szentírás. - A fent idézett bűnök a szeretetlenség bűnei, amelyek elbizakodottságunkból vagy önzõ énünkbõl fakadnak. Vannak bûnök, amelyek még a hívõknél is gyakran elõfordulnak: a harag és az indulatosság. Talán nem tör ki belõlünk nyíltan a felháborodás, de belül szinte forr a düh. Az ember türtõzteti magát és belül hasonlít a vulkánhoz. Sokan heves természetükre vagy megviselt idegeikre hivatkoznak. Igaz, hogy a felinduláshoz és türelmetlenséghez kedvezõ alap az idegesség. Azonban nem az idegeink, nem is velünk született hevességünk az oka ennek - még a kiállhatatlan emberek és körülmények sem. Nem ezek tesznek rosszá, hanem csak elõhívják belõlünk a rosszat.

Minden rosszindulatú, szeretetlen magatartást "gonosznak" mond a Biblia. A gonoszsághoz tartozik a makacsság és engesztelhetetlenség, az irigység és ellenkezés, minden rejtett rosszakarat is. A gonoszság éreztetni akarja a másikkal, hogy valami ellenére van. Sötét arcot vág, sértõdötten néz. A gonoszságból származik a szitok és minden csúnya beszéd. A "káromlások" alatt nem istenkáromlást kell érteni, hanem szidalmakat, sértõ szavakat, amelyeket az ember bosszúságában vet oda a másiknak. "Gyalázatos beszéd" a csúnya, közönséges kifejezések. A hívõk ajkára csak kedves szavak illenek, amiket jól esik hallani. Mindenekelõtt azonban Isten dicsérete és a hálaadás. Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserû.

Legyen ezért jelszavunk: elhagyni, elvetni minden gonoszt! Ezek nem engedik, hogy az Istenben való élet megerõsádjék; átokként telepednek rá a lélekre. Olyan hibákat, bûnöket vetünk el, amelyek megszégyenítenek minket és mélységesen fájnak. Jézus iskolájában újra és újra új bûnbánaton megyünk át. Aki könnyen átsiklik a bûnein, ismételten beleesik azokba. De aki szenved miattuk, akinek elviselhetetlen és terhes, elveti, elhagyja azokat. Jézus veszi el és szabadít meg bûneinktõl, ha elhatározzuk, hogy eldobjuk õket és könyörgõ imádsággal elébe tárjuk ezeket.

Később meg ezt olvasom:
Máté 16:25  Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti (ἀπόλλυμι  apollümi 1 elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz
2 elveszít) az ő életét én érettem, megtalálja azt.

Hát én nem akarom megtartani a régit. Jézusért az újat akarom!

Nem tehetem...

 Összegződött bennem valami.
Mégpedig, hogy nem tehetem meg, hogy emberekben bízzak.
Ez nem lenne korrekt sem velük-, sem pedig magammal szemben.
Velük szemben azért nem, mert úgysem tudják azt a lécet átugrani.
Magammal szemben pedig azért nem, mert olyan lennék utána, mint a hangafa a pusztában. Az nem remélhet semmi jót. Sivatagos száraz helyen lakik, annyira sovány földön, hogy azon képtelenség megélni.
De akik az Úrban bíznak azok áldottak...

Hasonló témakörben

+ ez is érdekelhet

Ringben

Mai asszociációm - konkrétan így képzeltem el, ahogy egyik szélsőségből a másodikba vagyunk képesek lökődni:

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Teljes megszentelõdés (II.)

Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet.
(2 Péter 1, 6-7)

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szűkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32). De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. A nikolaiták, akiktől Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bûn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy őket már semmi nem szennyezheti be. Veszélyes gõg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el. Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívből való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensőséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélődés. Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. De ne szűkítsük le ezt a szeretetet a hívők szűk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.

Fonákság

 Tegnap gondolkodtam valakiről, aki annyira jószívű, jó fej, jólnevelt, minden tekintetben rendes ember, ámbár vannak nagyon rossz tulajdonságai, amik csak bizonyos szituációkban jönnek elő. Ezek miatt elég nehezen tudom tolerálni.
Ma reggel arra gondoltam, hogy Isten ezekből a rejtett - nem mindenki számára nyilvánvaló - tulajdonságoktól is meg akar tisztítani.
Aztán eszembe jutott az 1János 3:

1Ján 3,1-6
Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, az ő ajándéka, hogy Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ért minket, mert nem érti Őt.
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, s még nem vált láthatóvá, hogy mikké leszünk. Tudjuk, hogyha láthatóvá válik, hasonlókká leszünk hozzá, mert úgy fogjuk őt látni, ahogyan van.
Mindenki, akinek ez a benne vetett reménysége megvan, szent tisztaságot ölt magára, amiként ő is szentül tiszta.
Mindaz, aki a vétket teszi, a törvényt is megrontja, a vétek a törvényrontás.
Azt is tudjátok, hogy ő azért lett láthatóvá, hogy elvegye a vétkeket, benne azonban nincs vétek.
Aki őbenne marad, egy sem vetkezik, aki vetkezik, egy sem látta Őt, sem nem ismeri őt.

2Pét 2,19 ...mert aki gyengének bizonyul valamivel szemben, rabszolgája az annak.

Nagy alapkő - matekozzunk

 Salamonról tanultunk a gyerekekkel és ilyenkor én is mindig tanulok valamit.
Most az lepett meg, hogy a bölcs Salamon akkora alapkövekből vágatott alapot a palotája alá.

1Királyok 7:9-10  

 Mindezek drágakövekből voltak, mérték szerint kifaragva, fűrésszel metszve minden oldalról, a fundamentumtól a tetőzetig, kívül is mind a nagy pitvarig. Még a fundamentum is drága és nagy kövekből volt: tíz singnyi kövekből és nyolc singnyi kövekből.

1 sing = 1 könyök = 2 arasz = SI mértékegység szerint 44,5 cm

 Ezek szerint nem bízta a véletlenre háza stabilitását.
Mindezek a gondolatok tegnap a tegnapi ,,Mai Ige" olvasása közben álltak újra össze a fejemben. Itt Pál apostoltól idézve arról ír, hogy Ő bölcs építőmesterként az alapot letette az emberek életében és ez az alap maga Jézus.
Viszont az építkezés mindenkinek szíve joga. Az is igaz, hogy akinél Jézus az alap, ott biztos a menekülés.
De az alapra is sokféleképpen lehet építeni. Aranyat ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját...
Ezt az építményt egyszer tűzpróbának fogják alávetni.
Lásd 1Korintus 3, 10-16-ig