Keresés ebben a blogban

2014. július 31., csütörtök

Akaratom régen és ma

Csia Lajos bácsi úgy fordítja a Galata 5-ben, a 13-as versben az "ürügy" szót, hogy "ugródeszka".
...csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek....
ürügy / ugródeszka / alkalomkeresés...
Ahogyan ez a cicus akarja kifogni a halacskát, úgy szeretne a testünk különböző disznóságokat elkövetni.Mindegy neki, hogy hogyan, de keresi az alkalmat, hogy szembe menjen Istennel.
Simán megtehetem, hogy bedugom a fejem a homokba, mint ez a manus, de nem kéne. Hiszen tudom mit NEM kellene tenni.
Mikor érzem, hogy kedvem lenne mondjuk 

  • féltékenységre, 
  • haragra, 
  • önzésre,
  • civakodásra,
  • széthúzásra,
  • rosszindulatra...,
muszáj valamit tenni ellene! Pál azt mondja nincs mese, ki kell csinálni. Simán a Szellemmel megölni. 
Ez olyan egyszerűen hangzik, nem?
Nem!
Mi a bánatot is tegyek akkor pontosan?
Először is tudnom kell Isten mit tanácsol, illetve kínál fel nekem:
  • szeretetet,
  • örömöt, 
  • békét, 
  • türelmet,
  • jóságot,
  • hűséget,
  • szelídséget,
  • önuralmat,
  • szívességtételre való hajlamot...
Első körben pl. eldönthetem kell-e mindez nekem az előző csomag helyett.
Ha eldöntöttem - márpedig eldöntöttem - akkor annyi az egész, hogy meg is mondom neki - tudni illik a testemnek -, hogy nem fogom a rossz dolgokat tenni, hanem igenis Isten tanácsait követem.
Aztán ha megmondtam neki, azt is csinálom.
Ennyi az egész. Semmiség.
Régente



2014. július 18., péntek

Lambano


A befogadás görögben  λαμβάνω  (lambanó)
1) fog, megfog, elvesz, elfog, elfoglal
2) elfog, meglep (valamilyen állapot)
3) felfog, érzékel, megért
4) magában foglal
5) kap, elvesz, elfogad; beszed
6) felvesz, befogad, elfogad

2014. július 16., szerda

Aggódásaim - csapó 365230

 Megint feltorlódtak az aggodalmak, a "mi lesz ha... " típusú kérdések, és csak soroltam, soroltam az én Uramnak.
Ő pedig vigasztalást, örömöt és nyugalmat ad.

:)

Aggódásaim
Ki hitte volna?

2014. július 14., hétfő

Tanulni, tanulni, tanulni

2Pét 1:2-4  Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

megismerés: ἐπίγνωσις  (epignószisz)
- megismerés, felismerés, megértés, ismeret
származása: ἐπιγινώσκω  (epiginószkó)
1) ismer, tud, ért
2) megismer, felismer, megtud, tudomására jut; észrevesz, rájön, felderít
3) elismer

2014. július 13., vasárnap

Jézusban

Ma reggel ezzel ébredtem:
Akik viszont befogadták — vagyis akik hisznek benne —, azoknak mind felhatalmazást adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Azonban ők nem úgy születtek, ahogyan a gyermekek világra jönnek. Nem az emberi testből származnak, nem testi vágyból, nem a férfi akaratából, hanem magától Istentől születtek.
Ki is kerestem, ez a János evangéliuma 1, 12-13 verse.
Míg azon gondolkoztam, hogy mennyi lehetőség rejlik ezekben a szavakban, a szemem továbbsiklott a sorokon és ezt olvastam:
Ő az, akinek a teljességéből kaptunk mindannyian sokféle kegyelmet, áldást és ajándékot az isteni kegyelem alapján. (16)
 Bevallom, hogy egy idő óta abban a feszültségben élek, hogy Isten gyermekeként, valami sokkal több és nagyobb lehetőség van a birtokomban, mint amit használok. Néha nem csak magam miatt, hanem a barátaim betegségében és nehézségeiben élem ezt át, akik ugyanígy Istentől születtek, de mégis sok probléma miatt megakadt az életük és talán nincs erejük továbblépni.
Míg ezek a gondolatok kergették egymást a fejem és a szívem között feltettem ezt a kérdést Istennek. Ismét jött a válasz:
Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és istenfélelemre való... (2 Péter 1, 3)
Akkor jó. Megnyugodtam.
Nem kell az életem sivár és lakhatatlan pusztaságban tengetnem de még azoknak sem, akik velem együtt Isten fiai és lányai.

2014. július 10., csütörtök

Nem az én harcom...

 Magdi néni vasárnap aszongya nekem, hogy hozott egy könyvet, amit legyek szíves hamar kiolvasni, mer' ő is éppen ezt teszi, de hogy imádkozás közben az Úr megkérte őt, hogy adja kölcsön nekem. Ezek után kezembe nyomta Paulette Boudet: Ez nem a te harcod című könyvét...
 Mivel tudom, hogy mennyire érzékeny Isten dolgai iránt, mennyire megbízható és tényleg nagyra becsülöm Őt, mint tesót, nem volt kérdés számomra, hogy a könyvet el kell olvasnom, de hogy hamar? Hát ehhez már nem fűztem vaskos reményeket.
Karizmatikus, katolikusok adták ki?  Érdekes. Lássuk.
Olyan nő írta saját életéről, aki nem egyszerű harcokon ment keresztül.
Írt a harcáról Istennel, gyermekeivel, férjével, anyjával, saját magával.
Írt Szent Szellem keresztségéről, büszkeségről, alázatról, örömökről, bánatokról, szabadulásokról, megkötözöttségekről.
Írt rólam. Nem nevezett meg, de rólam szólt.
Nevén nevezett bűnöket, de mivel saját életében mutatott rá, semmi kárhoztató nem volt abban, ahogyan megfogalmazta.
Leírta, hogy hogyan vitte magával Jézust a nehéz emberekkel való találkozásaira. Hogyan ültette az asztalhoz, mikor férjével kártyázott, aki előszeretettel alázta meg sok ember előtt.
Hogyan dicsérte Istent minden nehézségében és Ő hogy fordította meg a helyzetet vesztesről nyertesre. (Na nem a kártyában... :))
»Ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené! «  2 Krónika 20,15
A könyvet már majdnem kiolvastam, és nagyon tetszik.
Nem hagy reménytelenségben, nem ad megugorhatatlan magasságú léceket és áthághatatlan akadályokat.
Tanít engem.
Egyet kértem az Úrtól ezügyben, hogy ne járjak úgy, mint a gazdag ifjú, hogy szomorúan megyek el Jézustól, mert képtelen vagyok mindannak a megtételére, amit mond...


Isten soha nem csuk be egy ajtót úgy, hogy közben ki ne nyisson egy másikat.

2014. július 9., szerda

Gyökerek és szárnyak - a Mai Igéből....

Ezer éve kerestem a Mai igének ezt az 5 részes sorozatát és mi tagadás, nehezményezem, hogy nem másolható ki az oldalukról.
Tudjátok, ingyen kaptátok,...
Én most a szerző megjelölésével bemásolom - lesz, ami lesz!

Gyökerek és szárnyak 1

Abból tudod meg, hogy jó szülő voltál, ha a gyermekeid már el tudnak szakadni tőled, és egyedül is sikeres életet tudnak felépíteni maguknak. Soha nem fogsz teljesen elszakadni tőlük, de eljön az az idő, amikor el kell vágnod a lelki köldökzsinórt, és engedned kell, hogy megálljanak a saját lábukon.

Ne feledd, a gyermek, aki nevelsz, nem a tulajdonod!

Tanítómester vagy nem tulajdonos – és csak rövid ideig van lehetőséged arra, hogy tanítsd őket! A gyermekek ara születtek, hogy elhagyjanak, nem arra, hogy maradjanak. Nem irányíthatod biológiai órájukat. A te dolgod az, hogy felkészítsd őket a távozásra.

Hogyan adj a gyermekeidnek gyökereket és szárnyakat?

Gyökerek: Ahhoz, hogy gyümölcs teremhessen, először a gyökérzetnek kell kifejlődnie. Az egészséges gyökérzethez egészséges és tápanyagokban dús talaj szükséges. Sőt, a gyökérzet nem csupán a tápanyagfelvételhez kell, a növény biztonságát is erős gyökérzet adja. Két fajta család létezik. Az egyik „bizonytalan kötődést” ad. A szülő-gyermek kapcsolat félreérthető, zavaros, közömbös vagy éppen elhanyagolható. A gyermekek emiatt érzelmileg bizonytalanok, nem érzik, hogy akarják és szeretik őket, pedig éppen erre a két dologra van kétségbeesetten szükségük. Az ilyen gyermekekből hiányzik az önbizalom, alacsony az önértékelésük, érzelmileg gyengék, és nincs bátorságuk kockázatot vállalni. A másik fajta család „biztos kötődést” ad. A szülő-gyermek kapcsolat világosan kifejezésre jut és folyamatosan erősödik. A gyermekek még az elkerülhetetlen távollétek alatt is érzik, hogy biztonságban vannak. Az ilyen családban felnövő gyermekek lelkileg és érzelmileg éretté válnak, képesek lesznek kapcsolatot kialakítani másokkal, egészséges önértékelésük lesz, és elegendő bátorságuk, hogy szembenézzenek az élet kihívásaival.



Gyökerek és szárnyak 2
A kamaszkortól a felnőttségig tartó úton gyermekeid bizonytalannak fogják érezni magukat, következetlenül fognak viselkedni, és hirtelen hangulatváltozásaik lesznek. Egymásnak ellentmondó jeleket sugároznak feléd: szükségét érzi a közelségnek, de távolságot akarnak tartani; kötődést szeretnének, de ugyanakkor függetlenedni is akarnak – és mindezt egyszerre, mi időben. Egyik kezükkel közel vonnak, a másikkal ellöknek maguktól. Meg kell értened, hogy gyermekeidnek továbbra is szükségük van arra, hogy érezzék a biztonságos kötődést, még ha távolodnak is tőled. Amikor eltaszítanak éretten kell viselkedned, nem feledve, hogy nem ellened szól hanem csak így teszik próbára saját magukat, hogy képesek-e független felnőtté válni. Néhány perccel, órával vagy nappal később újra gyermekeid lesznek, akik közelségedre vágynak. Ez a serdülő korú gyermekek nevelésének nagy kötélhúzása, de ne aggódj, magától megoldódik, ha megértően kezeled. Különösen vigyázz arra, hogy fájdalmadat és haragodat féken tartsd. Ne veszekedj velük, ne dühítsd fel, ne keserítsd el őket. A gyakori összeütközések legrosszabb hozadéka, hogy gyermeked hosszú távon elcsügged, elkedvetlenedik. A „fejmosás” talán rövid ideig tart, de a bátorságot vesztett szív, az összetört lélek sokkal tovább. Néhány esetben teljesen fel is adják a próbálkozást. A nyugati kultúrában a lányok tovább kapaszkodnak a szülő-gyermek kötélbe, mint a fiúk, általában később távolodnak el és kevésbé véglegesen. A fiúk hajlamosabbak hamarabb elszakadni, és az ő esetükben a távolság hosszabb ideig tart. Ha megtagadod a gyermekedtől a fokozatos eltávolodás szükségét, akkor hamarabb hagynak el, és messzebbre mennek. Légy bölcs, engedj a kötélen fokozatosan, akkor érett felnőtté válnak, és közelebbi kapcsolatban maradnak veled.



Gyökerek és szárnyak 3
A másik ajándék, amit a gyermekeidnek adhatsz, a „szárnyak”. Repülésre születtek, nem arra, hogy egész életüket a fészekben töltsék. Ha túlságosan véded őket, és a felelősségteljes nevelés nevében szinte megfojtod őket, végül biztosan elveszíted őket. A gyermekek arra lettek tervezve, hogy egy napon elhagyják szüleiket, és saját otthont építsenek maguknak. Szabadságvágyukat Istentől kapták, ez nem a hálátlanság, tiszteletlenség vagy lázadás jele. Mit kell hát tenned? Mielőtt még gyermeked nyíltan követelné függetlenségét, tanítsd meg, hogyan kezelje azt bölcsen! Adj neki lehetőséget, hogy bizonyítsa felkészültségét, és ha megbízhatónak bizonyul, növeld önrendelkezési szabadságát – fordított esetben pedig korlátozd függetlenségét. Add tudtukra, hogy az életben a boldogságot nem örökségül kapjuk, hanem megdolgozunk érte. Légy rugalmas, de vállald a felelősséget! Fontos megtanulniuk, hogy nem követelhetnek ki olyan előjogokat, mint az autóvezetés, randevúzás vagy pénzköltés – először bizonyítaniuk kell, hogy méltók rá. Segíts nekik, hogy meglássák, mivel érdemelhetik ki a növekvő függetlenséget, mivel veszíthetik el, és hogyan szerezhetik vissza. Tedd őket felelőssé saját szabadságukért, megtanítva nekik, hogy ez nem jog vagy ajándék, hanem jutalom, ha érettnek bizonyulnak. Ha egy felkészületlen gyermeknek adjuk a szabadság ajándékát, akkor nem szárnyakat adunk neki, hanem meghívót a katasztrófára! Ne egyezz bele függetlenségükbe, amíg nem bizonyították, hogy képesek azt felelősséggel kezelni.



Gyökerek és szárnyak 4
Nem mindig tudjuk megóvni gyermekeinket attól, hogy fájdalom érje őket. Vagy hagyjuk, hogy fájdalom érje őket, és megtanulják kezelni a valóságot, vagy megfojtjuk őket védőpólyáinkkal, és sosem válna éretté – ezzel pedig sokkal nagyobb fájdalmat okozunk és teljesen legyengítjük őket. Mit jelent szárnyakat adni gyermekeinknek?

1) Fel kell ismernünk, hogy bizonyos mértékű függetlenség és önrendelkezési jog nélkül sosem fognak egészséges felnőtté válni. Ehhez meg kell tanulniuk világosan gondolkodni, felelősséget vállalni döntéseikért, tanulni hibáikból, hogy legközelebb jobban döntsenek; hagyni kell őket hibázni és aztán megfizetni a tanulópénzt, hogy megtapasztalják, mit jelent felnőni.

2) Függetlenségvágyunkat nem szabad úgy tekinteni, mintha az nevelési kudarcunkat bizonyítaná! Sőt, inkább akkor kell megkérdőjelezni nevelési stílusodat, ha nem képesek eltávolodni! Ha önállókká neveljük őket, akkor neveltünk hasznos módon.

3) Ne tévesszük össze távolodásukat az elutasítással! Ez nem jelenti, hogy téged cserbenhagytak, hanem hogy ők fejlődtek, és előreléptek az életben. Nem a hálátlanság, önzés vagy lázadás bizonyítéka, hanem lehetőség arra, hogy bemutassák: jó szülőjük voltál, jól nevelted őket. Ha nem akarnak eljönni Berci bácsi családi találkozójára, ne erőltesd őket azért, hogy „megmentsd a családot a széthullástól”. Egy családban elszakadásoknak is kell lenni, mint ahogy a sejtek is osztódással szaporodnak.

Ha örökre a fészekben maradnak, nem tudják betölteni rendeltetésüket! Engedd el őket, és legyen saját életed! Ez a feladatod, nem az örökké tartó nevelés. Engedd el a kötelet és meglátod, gyermekeid vissza fognak jönni meglátogatni „jó fej” szüleiket!


Gyökerek és szárnyak 5
Az egészséges neveléshez az kell, hogy mindegyik gyermekünknél felismerjük az önállóság megfelelő mértékét. Vannak gyermekeik, akik hamarabb eltávolodnak, mások később; vannak, akik apró lépésekkel próbálkoznak, mások bátran ugranak a szakadékba. Ilyen értelemben nincsenek „jó” vagy „rossz” gyerekek, egyszerűen csak nem egyforma kihívást jelentenek számunkra. Szülőként csak úgy tudsz rájönni, hogy mi jó gyermeked számára, ha próbálkozol – és esetleg hibázol is. A kritizálás, parancsolgatás, bezárással fenyegetés, prédikálás, megszégyenítés hiábavaló, haszontalan, annak a jele, hogy elvesztetted a fogást rajtuk. Ezzel csupán repülhetnékjüket növeled, vagy bizonytalanságérzetet keltesz bennük mintha senki sem lenne igazán a kormánykeréknél. Annak tettetése, hogy szülőként „mindent kézben tartasz” talán jó szándékból ered, de drága árat kell fizetni érte. Ne félj attól, hogy őszinte és átlátható légy gyermekeid számára. Ez mindkettőtökön csökkenti a nyomást, és nevelésed így sokkal hatékonyabb. A gyerekek tudják magukról, hogy nem tökéletesek – és azt is tudják, hogy te sem vagy az. Ezért ne félj kimondani: „Most tanulok gyereket nevelni, épp úgy, ahogy ti most tanultok gyereknek lenni. Szükségem van a segítségetekre ahhoz, hogy jól tudjam csinálni, hogy rájöjjek mi az, ami mindkettőnk számára működik, és segíteni tudjak abban, hogy ti is a legjobb formátokat tudjátok okozni. Akartok egy csapatban lenni velem, hogy együtt tanuljunk? Az ilyen őszinte hozzáállás pozitív választ fog hozni. Egyúttal jó példát is állít a gyermekek elé, alázatra és együttműködésre tanítja őket. Mint amikor edző és játékos együtt küzdenek a győzelemért, fejlődni akarnak, nem pedig versengeni vagy uralkodni a másikon. Családként a siker vagy a kudarc azon múlik, hajlandó vagy-e tanulni és növekedni.

Forrás: Mai ige

2014. július 5., szombat

Boldognak és áldottnak érzem magam...

 „Milyen boldogok és áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre, mert övék Isten Királysága!
 Milyen boldogok és áldottak, akik most gyászolnak és sírnak, mert Isten majd megvigasztalja őket!
 Milyen boldogok és áldottak a szelídek és alázatosak, mert ők fogják örökölni a földet! 
 Milyen boldogok és áldottak, akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra, mert Isten megadja nekik, amire vágynak!
 Milyen boldogok és áldottak, akik irgalmasan bánnak másokkal, mert Isten is irgalmasan bánik velük! 
 Milyen boldogok és áldottak a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent!
 Milyen boldogok és áldottak, akik békességet teremtenek, mert őket Isten gyermekeinek nevezik!
 Milyen boldogok és áldottak, akiket azért üldöznek, mert igazságosak! Övék Isten Királysága!”

2014. július 4., péntek

Kapcsolatok

Néhány napja elkezdtem ismét olvasni Leslie Vernick - Házasságra elégségest? c. könyvét.
Már első alkalommal is faltam és akkor is most is ajánlom mindenkinek, aki hajlandó megismerni az igazat saját magától. (Na ez rosszul kezdődik...)
Hála Istennek (de tényleg Neki!), jól megvagyunk a férjemmel, viszont ez a könyv a kapcsolatok könyve és van nekem egy-két felebarátom, akit nem annyira bírok.
Ma reggeli olvasásom ezt hozta nekem:
Mk 12,33 „ ...egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni Istent és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál."
Végiggondoltam azt a szituációt, amikor lelkes vagyok és bármit megtennék, amit Isten kér, aztán meg azt, amikor semmi kedvem engedelmeskedni, mert éppen csúnyán felbosszantott valami felebar(át)om. Kb. mint Péter a fülvagdosástól a kakaskukorékolásig....
Aztán ugye Jézus azt mondja ennek a tanítónak, hogy nem vagy messze az Isten országától. Hát mi választja el?
Talán csak az, hogy tudni valamit elméletben csodás, ám ha meg tudod valósítani, az az igazi istentisztelet.
Aztán az jutott eszembe, hogy nem sokkal ezután olyat is mond Jézus, hogy jönnek nehéz idők, és akkor
„Imádkozzatok, hogy ne télen történjen a menekülésetek! Mk 13,18"
Meg hogy aki itt van - mikor ezek zajlanak, - az ne szaladjon, hogy kabátot vegyen, vagy ilyesmi. Meg hogy jaj a várandós és szoptatós asszonyoknak.
Hát miért?
Talán mert akkor nem Istent helyezzük a középpontba, vagy az első helyre...


2014. július 3., csütörtök

Agónia

Néhány éve még nem gondoltam, hogy eddigi legádázabbnak tűnő küzdelmemet saját magammal fogom vívni.
Én a jó gyerek, a mindig engedelmes kislány most kamaszodom, vagy mi.
Mondtam is a lányomnak, hogy rengeteg lázadás van bennem, erre ő azt felelte, hogy ez elég szokatlan, hogy 16 éves korában ezt kell meghallania az anyjától...
:) Szela

...A múlt évben hadat üzentem a testemnek és elkezdtem életmódot változtatni, ami abban nyilvánult meg, hogy odafigyelek mit eszem és heti (akkor még) egy alkalommal aerobikra kezdtem járni. Mindezt esztétikailag és egészségügyileg is indokoltnak láttam.
Ne tudjátok meg, mennyi okot hozott fel a drága testem mindezek ellen.
Úgy tűnik talán mozgásnak már nagyjából lelkesen eleget tudok tenni, heti kétszer, (1step-aerobik, 1 spin-racing). Az evésről lemondani, hát az már neccesebb. Eleinte annyira frusztráltan éreztem magam, hogy nem ehetek meg mindent, ami elém kerül, hogy majd belehaltam. Ebben még mindig visszaeső bűnös vagyok, de mára az eredmény mínusz tíz kila.
Halleluya!!!

Szóval érdemes volt hadat üzenni neki.
Viszont másban is lázadó lettem, mégpedig a munkahelyi vezetés részéről való igazságtalanságokkal szemben.
Nem tudom jó szívvel nézni, és ami a legrosszabb, vsz a leghelytelenebb kezelési módját választom mindennek.

Ma reggel ezt olvastam a Bibliámban:
Róm 5,17 Ha ugyanis egynek elesése a halált azon az egyen keresztül uralomra juttathatta, mennyivel inkább kell uralkodniuk az egy Felkent Jézuson keresztül az élet hatalmával azoknak, akik bőségben kapták a kegyelmet és az igazságosság ajándékát.
Hát mi a csudát jelent ez az uralkodás, amikor még magamon sem tudok uralkodni? - sírtam el Istennek a bánatom...
(A cím az agónidzomai-igyekezet görög szóra utal...)
Ez is ilyesmi dilemmámban született.

Meg ez a vers is erről szól:

Túrmezei Erzsébet:  Mérlegen


Isteni mérlegére tette
egész életem:
szolgálatom, szeretetem,
bizonyságtételem...
és megremegtetett a félelem,
arcom fakóra vált...
mert az én Uram engem
'megmért, és könnyűnek talált'...

'megmért, és könnyűnek talált'.
Aztán - egy vércsepp hullt a serpenyőbe,
és az egyensúly helyreállt.
Ítéletet vártam, halált,
s kegyelmet kaptam, életet!
Megváltóm, azt az értem hullott,
csodatévő, drága vércseppet
hogyan köszönjem meg neked?!

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...