Ezer éve kerestem a Mai igének ezt az 5 részes sorozatát és mi tagadás, nehezményezem, hogy nem másolható ki az oldalukról.
Tudjátok, ingyen kaptátok,...
Gyökerek és szárnyak 1
Abból tudod meg, hogy jó szülő voltál, ha a gyermekeid már el tudnak szakadni tőled, és egyedül is sikeres életet tudnak felépíteni maguknak. Soha nem fogsz teljesen elszakadni tőlük, de eljön az az idő, amikor el kell vágnod a lelki köldökzsinórt, és engedned kell, hogy megálljanak a saját lábukon.
Ne feledd, a gyermek, aki nevelsz, nem a tulajdonod!
Tanítómester vagy nem tulajdonos – és csak rövid ideig van lehetőséged arra, hogy tanítsd őket! A gyermekek ara születtek, hogy elhagyjanak, nem arra, hogy maradjanak. Nem irányíthatod biológiai órájukat. A te dolgod az, hogy felkészítsd őket a távozásra.
Hogyan adj a gyermekeidnek gyökereket és szárnyakat?
Gyökerek: Ahhoz, hogy gyümölcs teremhessen, először a gyökérzetnek kell kifejlődnie. Az egészséges gyökérzethez egészséges és tápanyagokban dús talaj szükséges. Sőt, a gyökérzet nem csupán a tápanyagfelvételhez kell, a növény biztonságát is erős gyökérzet adja. Két fajta család létezik. Az egyik „bizonytalan kötődést” ad. A szülő-gyermek kapcsolat félreérthető, zavaros, közömbös vagy éppen elhanyagolható. A gyermekek emiatt érzelmileg bizonytalanok, nem érzik, hogy akarják és szeretik őket, pedig éppen erre a két dologra van kétségbeesetten szükségük. Az ilyen gyermekekből hiányzik az önbizalom, alacsony az önértékelésük, érzelmileg gyengék, és nincs bátorságuk kockázatot vállalni. A másik fajta család „biztos kötődést” ad. A szülő-gyermek kapcsolat világosan kifejezésre jut és folyamatosan erősödik. A gyermekek még az elkerülhetetlen távollétek alatt is érzik, hogy biztonságban vannak. Az ilyen családban felnövő gyermekek lelkileg és érzelmileg éretté válnak, képesek lesznek kapcsolatot kialakítani másokkal, egészséges önértékelésük lesz, és elegendő bátorságuk, hogy szembenézzenek az élet kihívásaival.
Gyökerek és szárnyak 2
A kamaszkortól a felnőttségig tartó úton gyermekeid bizonytalannak fogják érezni magukat, következetlenül fognak viselkedni, és hirtelen hangulatváltozásaik lesznek. Egymásnak ellentmondó jeleket sugároznak feléd: szükségét érzi a közelségnek, de távolságot akarnak tartani; kötődést szeretnének, de ugyanakkor függetlenedni is akarnak – és mindezt egyszerre, mi időben. Egyik kezükkel közel vonnak, a másikkal ellöknek maguktól. Meg kell értened, hogy gyermekeidnek továbbra is szükségük van arra, hogy érezzék a biztonságos kötődést, még ha távolodnak is tőled. Amikor eltaszítanak éretten kell viselkedned, nem feledve, hogy nem ellened szól hanem csak így teszik próbára saját magukat, hogy képesek-e független felnőtté válni. Néhány perccel, órával vagy nappal később újra gyermekeid lesznek, akik közelségedre vágynak. Ez a serdülő korú gyermekek nevelésének nagy kötélhúzása, de ne aggódj, magától megoldódik, ha megértően kezeled. Különösen vigyázz arra, hogy fájdalmadat és haragodat féken tartsd. Ne veszekedj velük, ne dühítsd fel, ne keserítsd el őket. A gyakori összeütközések legrosszabb hozadéka, hogy gyermeked hosszú távon elcsügged, elkedvetlenedik. A „fejmosás” talán rövid ideig tart, de a bátorságot vesztett szív, az összetört lélek sokkal tovább. Néhány esetben teljesen fel is adják a próbálkozást. A nyugati kultúrában a lányok tovább kapaszkodnak a szülő-gyermek kötélbe, mint a fiúk, általában később távolodnak el és kevésbé véglegesen. A fiúk hajlamosabbak hamarabb elszakadni, és az ő esetükben a távolság hosszabb ideig tart. Ha megtagadod a gyermekedtől a fokozatos eltávolodás szükségét, akkor hamarabb hagynak el, és messzebbre mennek. Légy bölcs, engedj a kötélen fokozatosan, akkor érett felnőtté válnak, és közelebbi kapcsolatban maradnak veled.
Gyökerek és szárnyak 3
A másik ajándék, amit a gyermekeidnek adhatsz, a „szárnyak”. Repülésre születtek, nem arra, hogy egész életüket a fészekben töltsék. Ha túlságosan véded őket, és a felelősségteljes nevelés nevében szinte megfojtod őket, végül biztosan elveszíted őket. A gyermekek arra lettek tervezve, hogy egy napon elhagyják szüleiket, és saját otthont építsenek maguknak. Szabadságvágyukat Istentől kapták, ez nem a hálátlanság, tiszteletlenség vagy lázadás jele. Mit kell hát tenned? Mielőtt még gyermeked nyíltan követelné függetlenségét, tanítsd meg, hogyan kezelje azt bölcsen! Adj neki lehetőséget, hogy bizonyítsa felkészültségét, és ha megbízhatónak bizonyul, növeld önrendelkezési szabadságát – fordított esetben pedig korlátozd függetlenségét. Add tudtukra, hogy az életben a boldogságot nem örökségül kapjuk, hanem megdolgozunk érte. Légy rugalmas, de vállald a felelősséget! Fontos megtanulniuk, hogy nem követelhetnek ki olyan előjogokat, mint az autóvezetés, randevúzás vagy pénzköltés – először bizonyítaniuk kell, hogy méltók rá. Segíts nekik, hogy meglássák, mivel érdemelhetik ki a növekvő függetlenséget, mivel veszíthetik el, és hogyan szerezhetik vissza. Tedd őket felelőssé saját szabadságukért, megtanítva nekik, hogy ez nem jog vagy ajándék, hanem jutalom, ha érettnek bizonyulnak. Ha egy felkészületlen gyermeknek adjuk a szabadság ajándékát, akkor nem szárnyakat adunk neki, hanem meghívót a katasztrófára! Ne egyezz bele függetlenségükbe, amíg nem bizonyították, hogy képesek azt felelősséggel kezelni.
Gyökerek és szárnyak 4
Nem mindig tudjuk megóvni gyermekeinket attól, hogy fájdalom érje őket. Vagy hagyjuk, hogy fájdalom érje őket, és megtanulják kezelni a valóságot, vagy megfojtjuk őket védőpólyáinkkal, és sosem válna éretté – ezzel pedig sokkal nagyobb fájdalmat okozunk és teljesen legyengítjük őket. Mit jelent szárnyakat adni gyermekeinknek?
1) Fel kell ismernünk, hogy bizonyos mértékű függetlenség és önrendelkezési jog nélkül sosem fognak egészséges felnőtté válni. Ehhez meg kell tanulniuk világosan gondolkodni, felelősséget vállalni döntéseikért, tanulni hibáikból, hogy legközelebb jobban döntsenek; hagyni kell őket hibázni és aztán megfizetni a tanulópénzt, hogy megtapasztalják, mit jelent felnőni.
2) Függetlenségvágyunkat nem szabad úgy tekinteni, mintha az nevelési kudarcunkat bizonyítaná! Sőt, inkább akkor kell megkérdőjelezni nevelési stílusodat, ha nem képesek eltávolodni! Ha önállókká neveljük őket, akkor neveltünk hasznos módon.
3) Ne tévesszük össze távolodásukat az elutasítással! Ez nem jelenti, hogy téged cserbenhagytak, hanem hogy ők fejlődtek, és előreléptek az életben. Nem a hálátlanság, önzés vagy lázadás bizonyítéka, hanem lehetőség arra, hogy bemutassák: jó szülőjük voltál, jól nevelted őket. Ha nem akarnak eljönni Berci bácsi családi találkozójára, ne erőltesd őket azért, hogy „megmentsd a családot a széthullástól”. Egy családban elszakadásoknak is kell lenni, mint ahogy a sejtek is osztódással szaporodnak.
Ha örökre a fészekben maradnak, nem tudják betölteni rendeltetésüket! Engedd el őket, és legyen saját életed! Ez a feladatod, nem az örökké tartó nevelés. Engedd el a kötelet és meglátod, gyermekeid vissza fognak jönni meglátogatni „jó fej” szüleiket!
Gyökerek és szárnyak 5
Az egészséges neveléshez az kell, hogy mindegyik gyermekünknél felismerjük az önállóság megfelelő mértékét. Vannak gyermekeik, akik hamarabb eltávolodnak, mások később; vannak, akik apró lépésekkel próbálkoznak, mások bátran ugranak a szakadékba. Ilyen értelemben nincsenek „jó” vagy „rossz” gyerekek, egyszerűen csak nem egyforma kihívást jelentenek számunkra. Szülőként csak úgy tudsz rájönni, hogy mi jó gyermeked számára, ha próbálkozol – és esetleg hibázol is. A kritizálás, parancsolgatás, bezárással fenyegetés, prédikálás, megszégyenítés hiábavaló, haszontalan, annak a jele, hogy elvesztetted a fogást rajtuk. Ezzel csupán repülhetnékjüket növeled, vagy bizonytalanságérzetet keltesz bennük mintha senki sem lenne igazán a kormánykeréknél. Annak tettetése, hogy szülőként „mindent kézben tartasz” talán jó szándékból ered, de drága árat kell fizetni érte. Ne félj attól, hogy őszinte és átlátható légy gyermekeid számára. Ez mindkettőtökön csökkenti a nyomást, és nevelésed így sokkal hatékonyabb. A gyerekek tudják magukról, hogy nem tökéletesek – és azt is tudják, hogy te sem vagy az. Ezért ne félj kimondani: „Most tanulok gyereket nevelni, épp úgy, ahogy ti most tanultok gyereknek lenni. Szükségem van a segítségetekre ahhoz, hogy jól tudjam csinálni, hogy rájöjjek mi az, ami mindkettőnk számára működik, és segíteni tudjak abban, hogy ti is a legjobb formátokat tudjátok okozni. Akartok egy csapatban lenni velem, hogy együtt tanuljunk? Az ilyen őszinte hozzáállás pozitív választ fog hozni. Egyúttal jó példát is állít a gyermekek elé, alázatra és együttműködésre tanítja őket. Mint amikor edző és játékos együtt küzdenek a győzelemért, fejlődni akarnak, nem pedig versengeni vagy uralkodni a másikon. Családként a siker vagy a kudarc azon múlik, hajlandó vagy-e tanulni és növekedni.
Forrás:
Mai ige
Csia Lajos bácsi úgy fordítja a Galata 5-ben, a 13-as versben az "ürügy" szót, hogy "ugródeszka".
