Vasárnapi sulis - avagy Jézus (be)fogadása

 Reggel a Kolossé 1-et olvastam, talán ebből indult ki az egész láncolat, de a többi részlete már hajmosás közben ért utol, mikor félszemmel időnként a listámra sandítva imádkoztam a gyerekekkel való kapcsolatunkért.
Végül igazán klassz kis eszmefuttatás alakult ki. :) Csak szerényen...!
 Szóval azt mondja 28. versben Jézusról, hogy:

Kol 1:28  Akit mi prédikálunk, intve minden embert, és tanítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek állítsunk elő a Krisztus Jézusban;

Az intés szónál kissé leragadtam, mert nekem nagyon negatívnak tűnik, de mit is jelent ez valójában?

intés: νουθετέω  (nútheteó)

1) eszébe juttat, emlékeztet, figyelmeztet;
2) int, megdorgál, fedd, rendreutasít;
3) megnyugtat

3-ból kettő pozitív. Jó arány. Bírom. :)
Szóval ahogy így sandítgattam az imalistára, elolvastam azt az igét, amit melléírtam, hogy:

Máté 18:5  És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

 De mit jelent befogadni? - δέχομαι  (dekhomai)1) elfogad, átvesz, kap
2) befogad, szívesen lát; magára vállal
3) elfogad, tudomásul vesz, helyesel
4) felfog, megért

...Hát ez nagy dolog. Főleg, hogy mikor  egyik-másik gyerek kihúzza a gyufát nálam, valahogy nehezen veszem be, hogy Jézust magát fogadom el a csintalan lurkók személyében. Pláne, hogy nem csak azon a kb. egy-másfél órán keresztül foglalnak le, amikor velük vagyok, hanem az erre való felkészülés is sokáig tart.
Ugyanez vonatkozik a kamasz gyerekekre is, akik néha a sajátjaim, néha máséi.
(...)
 Szóval  többször is beszél arról az Ige, hogy a gyerekeinknek igenis beszélni kell Isten csodáiról. A Vele kapcsolatos kérdéseikre olyan válaszokat kell adnunk, amikből megtanulják ki az ÉLŐ ISTEN, aki megállította a Jordán folyását árvíz idején.
Summa summarum arra gondoltam, hogy a többi tanítónak is szólnom kellene ezekről a válaszaimról, azért, hogy - ha elfáradtak volna, mint én néha szoktam - újból lelkesen fogjanak munkához. Hiszen cseppet sem mindegy hogy gondolkodunk erről a dologról.
Visszatérve az ,,intésre", én most a görög fordítás 1-es és 3-as pontja szerint gondoltam azt.
Egyáltalán nem úgy, hogy vádlás szikrája lenne a szívemben, hanem úgy, ahogyan engem fellelkesített és célt tűzött ki a szemem elé.
Hátha valakinek hasznára lesz és új köntösbe bújtatja ezt a hálátlannak tűnő tevékenységet.
Örömöt ad és reményt, hogy nem hiábavaló a mi munkánk, amit végzünk.

Végül az erőkifejtés intenzitásáról - még egy szó elemzése, mégpedig a tusakodásé: 

tusakodás - ἀγωνίζομαι  (agónidzomai)
1) versenyez, küzd, harcol
2) küzd, igyekszik, törekedik

Ilyen erőkifejtéseket kellene tennünk, mikor egy cél lebeg a szemünk előtt.
Ehhez kell aztán az elkötelezettség...