Azt adom

Révész Kriszta tanácsára elolvastam az első és második legnagyobb parancsolatot:

Márk 12, 29-31 ,, .....Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden erődből! A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!" 

Majd később a vallásos választ:

Mk 12,32-33 „Ez a helyes, Tanító - válaszolt neki az írástudó —, a valóságnak megfelelően mondtad, hogy egy az Isten, és nincs több rajta kívül. Továbbá, hogy egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni őt és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál."

Aztán az jutott eszembe, hogy az áldozatok meghozatala sokkal könnyebb egy állat levágásával, - mint az ószövetség idején - mint a saját időnk, kedvünk, energiánk, pénzünk, gondolkodásmódunk feláldozása.
De megéri.
Megnézem mire van annak az embernek SZÜKSÉGE, és azt adom.
Aztán arra gondoltam, hogy az Ezékiel 34-ben mennyire kihangsúlyozza isten a jó és a rossz pásztor közötti különbséget.

• Ha valaki éhes, hiába ölelgetem,
• Ha fázik, hiába etetgetem,
• Ha szomorú, hiába ostorozom,
• stb...

Ő maga fog pásztorkodni felettünk:

Ez 34:11  Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.

Tudakozódni ezt jelenti: keres, kutat, vizsgálódik, megfontol, tekintetbe vesz, töpreng.
JÓ diagnózist állít fel.

• ha eltört a lába - bekötöm,
• ha elveszett - megkeresem, 
• ha elzavarták - visszahozom,
• ha beteg - erősítem,
• ha elhízott, vagy túlzottan elbizakodott lett, - megsemmisítem.

De jó, hogy Ő különbséget tud tenni, hogy mikor vagyok beteg, elveszett, törött lábú, vagy elbizakodott!
Nekem nem mindig sikerül.