2013. szeptember 19., csütörtök

Azt adom

Révész Kriszta tanácsára elolvastam az első és második legnagyobb parancsolatot:
Márk 12, 29-31 ,, .....Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden erődből! A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!" 
Majd később a vallásos választ:
Mk 12,32-33 „Ez a helyes, Tanító - válaszolt neki az írástudó —, a valóságnak megfelelően mondtad, hogy egy az Isten, és nincs több rajta kívül. Továbbá, hogy egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni őt és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál."
Aztán az jutott eszembe, hogy az áldozatok meghozatala sokkal könnyebb egy állat levágásával, - mint az ószövetség idején - mint a saját időnk, kedvünk, energiánk, pénzünk, gondolkodásmódunk feláldozása.
De megéri.
Megnézem mire van annak az embernek SZÜKSÉGE, és azt adom.
Aztán arra gondoltam, hogy az Ezékiel 34-ben mennyire kihangsúlyozza isten a jó és a rossz pásztor közötti különbséget.

  • Ha valaki éhes, hiába ölelgetem,
  • Ha fázik, hiába etetgetem,
  • Ha szomorú, hiába ostorozom,
  • stb...
Ő maga fog pásztorkodni felettünk:
Ez 34:11  Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
Tudakozódni ezt jelenti: keres, kutat, vizsgálódik, megfontol, tekintetbe vesz, töpreng.
diagnózist állít fel.

  • ha eltört a lába - bekötöm,
  • ha elveszett - megkeresem, 
  • ha elzavarták - visszahozom,
  • ha beteg - erősítem,
  • ha elhízott, vagy túlzottan elbizakodott lett, - megsemmisítem.
De jó, hogy Ő különbséget tud tenni, hogy mikor vagyok beteg, elveszett, törött lábú, vagy elbizakodott!
Nekem nem mindig sikerül.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése