Megint mások, akik fel tudnak bosszantani, kb. két perc alatt kiborítanak. Erős hajlandóságot érzek rá, hogy kibeszéljem őket, és csipkelődő, szurkáló legyek az irányukba. Akár szemtől-szemben, akár a hátuk mögött.
Miért van ez? Nem akarok ilyen lenni! Kedvenc írásom az IGAZI szeretetről:
A szeretet hosszan tűr; a szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart. Ez a szeretet soha nem múlik el.
Ez is érdelkelhet:
Űrszemét
Duma, duma...
Szemműtét
Kőszív
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése