Keresés ebben a blogban

2011. május 2., hétfő

Nem a jóságunkért

 Tegnap elég sokáig beszélgettünk Szandi lányommal a saját-, és a minket körülvevő emberek sokféle emberi természetünkről/téről, nehézségekről, - magyarul  mindarról, amit látunk és hallunk.
Egy következtetésre jutottam: Jézus nem azért döntött az mellett, hogy kifizeti értünk az óvadékot, mert annyira jók vagyunk, vagy éppen megérdemeltük.

Róm 5,7-8 Nehéz volna olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen, még akkor is, ha az a másik igaz ember. Egy jó emberért talán még vállalná a halált valaki. Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk. 

A minket körülvevő kavalkádban egyetlen jó döntésünk lehet: tisztának maradni! Vagy ha bepiszkolódott a lábunk, amivel itt járunk a földön, akkor élni azzal, amit Jézus ad!

1Ján 1,8-9
Ha azt mondanánk, nincs vétkünk, tévútra lépnénk, és az igazság nem volna bennünk. 

Ha vétkeinket megvalljuk, hű és igazságos ő arra, hogy elengedje, s bennünket minden hamisságtól megtisztítson. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...