Disznók és gyöngyök

Nem szeretem a címbeli hasonlatát Jézusnak, mert annyira negatív egy embert disznóhoz hasonlítani, most mégis megteszem.

Máté 7:6 Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak!

A képen lévő ige nagyon megfacsarta a szívem, de csak mert éppen nagyon is átérzem azt, hogy „Csúszok, lezuhanok!”
Vagyis több kettőnél, pontosabban 12-nél is több, ahogy összeírtam. Mármint a problémám, aggódásom, és ráadásul nem túl kicsik. Nem mind az enyém, van, ami a barátaimé, gyermekeim barátaié, munkatársaimé.
...
Egyébként pedig mi szüksége lenne egy disznónak a gyöngyökre? Pont ez a lényeg, hogy semmi. Nem csúszik, nem zuhan, nincs szükség megtartásra. A másik, hogy visszafordul és rámtámad. Miért? Mert vsz mosléknak jobban örült volna.

Abban a pillanatban, amikor azt mondtam: „Csúszok, lezuhanok”, szereteted, Istenem, megragadott és gyorsan megtartott. (Zsoltárok 94, 18 Msg)