Vázolom a helyzetet:
A szomszéd csávó sose köszön.
A szomszéd csávó sose köszön.
Bezzeg, mikor a férjem flexéért csenget be, akkor felismer.
Ahogy ma reggel kihajtottam a ház elől, megint ott őgyelgett
az úttesten, és gyenge próbálkozás gyanánt felemeltem a kezem, hogy ma biztos
akar köszönni, és szokás szerint elfordította a fejét. Ja, persze! Most nem kell semmi.
Tuti! Marha idegesítő!
Már majdnem elkerekítettem egy jó kis szaftos jókívánságot,
mikor valami átkattant bennem és inkább mondtam valamit érthetetlen
angyal-nyelven. Úgy, azonmód mutogatva, gesztikulálva gondolom megáld6tam.
Én pedig azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Áldjátok a ti ellenségeit és ne átkozzátok! Legyetek a ti mennyei Atyátoknak a fiai, Aki felhozza a napot jókra és gonoszokra, esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak! Máté 5,44-45 (Csak kb. pontos, nézz utána)
Magam már kismilliószor elfásultam, inkább emberi módon nyilvánulok meg, de Ő ott van. Reményeim szerint majd egyszer, ha Isten elé jutok, az Ő tevékenységeit veszi figyelembe a mennyei Apukám.
Majd mondom mi lett.
Ui:
Néhány emberrel, és néhány szituációval kapcsolatban elveszett a hitem, hogy megváltozhat, ma ezekért is imádkozom ezen a furcsa, érthetetlen angyal-nyelven.
Majd mondom mi lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése