Belülről kifelé

A kép forrása: Lithosphera

Annyira banális, és annyira egyértelmű a következő gondolatom, ami még mindig a gyümölcstelenség és gyümölcsözön témában jutott eszembe a János 15, - Krisztus szőlőtős példázatából.
Ahogy a címben is írtam belülről hat. Az Atya, mint szőlősgazda kívülről hat, megmetsz, de Jézus a belsőnkre hat. Belőle fakadunk. Ahogy pár hete Mark Zeeman prédikációját hoztam, abban olvastam, hogy a levágott ág nem terem, maximum melegedni lehet majd mellette, mikor tűzre vetik.
Aztán, ahogy meg is osztottam itt a Lídia konferencián az Ef 5 tanulmányozása közben a gyümölcstelenség szó ütött meg...

Érdekes ezt így egyben látni.
A gyümölcstelenség témában már itt is írtam. 
Még az jutott eszembe, hogy mikor Jézus a fügefát megátkozta, az el is száradt egyből / másnapra. (A két evangélium különbözően írja, lásd Mt21, 19; Mk 11,14) Ezzel kapcsolatban az a gondolatom támadt, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Vágyik arra a gyümölcsre, ami rajtunk megterem. Az nem csak egy esztétikai dolog, hanem éhséget és szomjat csillapító. Reményt adunk, hogy van más út.