Midőn reggel felébredtem, arra gondoltam, hogy megint zsákokat cipelek, de minek?
Le kell rakjam szép sorban őket, csak nehéz hozzáfogni.
Gyakorlati része ennek úgy néz ki, hogy elmondom Jézusnak, hogy tudom, hogy szeret és meg van írva, hogy ha elfáradtam, menjek hozzá. Ő nyugalmat fog adni.
Máté 11,28-30 „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.”Ezek fényében elmondom neki, az összes búmat - bánatomat, amikkel nem tudok mit kezdeni. Minden zsákomnak van neve. Sokról nem is gondoltam, hogy ekkora súllyal nyom lefelé, de mikor letettem, mázsányi teher esett le a szívemről. Mi a bánatért gyűjtöttem, őket? Nem az én dolgom, hanem Jézus dolga ezekkel vacakolni.
És hogy az örömnél hogyan kötöttem ki?
Megnéztem a Róma 14-ben az Isten országának leírását:
17 Mert az Isten országa ... igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.Tehát öröm: χαρά (khara) - öröm, ujjongás
Jó hely, nem? Ki nem vágyik rá? Most, mikor tervezgetjük a férjemmel azokat a wellness napokat, annyira tetszik a sok kép, amit találtunk a neten. Ugyanígy elképzelem az örömöt és békességet az életemben és a szeretteim életében.
És még egy Ige az örömről, és ez megríkatott - örömömben:
1Pét 1:8-9 (Jézus) Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérve hitetek célját, a lélek üdvösségét.1 Péter 1-ről pár hete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése