Isten fájdalma és a saját fájdalmam

Nem először hasonlítom össze Isten fájdalmát a sajátommal, erről itt írtam, meg itt is. 
Most is alkalmam volt erre, mikor valamiért nagyon elhagyottnak, elfelejtettnek éreztem magam.
Elképzelhettem, hogy Teremtőm mit élhet át akkor, ha nem keresem, nem nyitom rá az ajtót, nem szólok hozzá, nem emlékezem meg a napjáról.
...
Nagyon sajnáltam magam, mérhetetlen szomorúság telepedett a szívemre.
Benne vsz a fájdalom ellenére sincsenek az azzal párosuló negatív érzések.
És akkor pár szót had ejtsek a kezeléséről!

• Annak mondjuk el, akit érint!
• Asszertíven, vagyis nem büdös köcsögözzük le az illetőt, hanem elmondjuk, hogy mit érzünk. 
• Adunk esélyt a jóvátételre.
• Akkor is tovább szeretjük, ha nem ért egyet velünk. 
• Élvezzük a szabadságot, hogy jól kezeltük a helyzetet.