Úrvacsora

Nemrégiben hallottam egy tanítást Jézus elárulásával és megbocsátásával kapcsolatban.
Egyáltalán arról, hogy mennyire fájhatott neki minden egyes mozzanat, ami a keresztre feszítése előtt történt és utána mennyire nagylelkűen engedte el az egész dolgot.
Nem igazán lepte meg az ember.
Alkalmam nyílt egy kissé együttérezni Vele, és ebből a szempontból majdnem mindegy, hogy valójában elárultak-e, mérhetetlenül fájt. Ellenben csodálatos ajándéknak tekintem, hogy nincs bennem neheztelés. Természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy jól-, vagyis Isten akarata szerint kezeljem a kérdést.

• Fáj, vagy sem, annak kell elmondani, akit érint.
• Nem lehordani az illetőt, de elmondani mit érzek, mit feltételezek, és mindez milyen hatással van rám.
• Esélyt adni magyarázatra. 
• Meghagyni a lehetőséget bármilyen válaszra. 
• Elfogadni, nem kizárni...

Ez kérem férfimunka a javából!... vagyis mit beszélek! Dehogy férfimunka! Isteni természet. Köszönöm. 

1 régi - hasonló témában.