Néhány gondolat

Néhány gondolat az "el nem múló szeretetről".
Sosem figyeltem még fel erre az Efezus 6 végén, de így köszönt el Pál apostol:

A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.

Efezus 6:24

EL NEM MÚLÓ SZERETETTEL!!!
Görögben:   ἡ ἀφθαρσία, -ας (hé aphtharszia, -asz)

1) romolhatatlanság
2) el nem múlás, múlhatatlanság

... 

Talán azért kapott ez most ekkora hangsúlyt, mert éppen most mondtam el szomorkásan hitem alanyának, (egyúttal állítmányának és tárgyának!), hogy nem megy.
Nem tudok olyan tüzesen szeretni, mint egykor. Hiszek benne, de a szerelmem megkopott. Mint a Jeremiás 2-ben az a vallomás:

... Hiába, nem lehet, mert idegeneket szeretek és utánuk járok. (Jeremiás 2:25b) 

Szomorú, hitetlen, hiteltelen csalárd menyasszony lettem, egy kopott kokott. Olyan, aki nem is veszi fel az ékszereit. Többre értékeli a Sherlock és Watsont (sorozat), mint a szerelmét. Ettől aztán a kifakult a fénye, a ragyogása, erőtlen és ragyás. Repedezett falú víztározó, ami nem tartja vizet.
Ez, így minden együtt, egy katyvasz, ami minden, csak nem el nem múló szeretettel szerető ember.
És milyen megmagyarázhatatlan, de hiányzik. Hasonlóan ahhoz, mint mikor tudod, hogy jót tesz neked, hogy:

• Nem eszel meg mindent, ami eléd kerül, 
• Tornázol, hogy rugalmas legyél és energikus, 
• Stb. Kb mint itt: Az életszeretet receptje... 

Nem találom a helyem nélküle, kiveszett a tűz a szívemből, de ettől boldogtalan vagyok, ezért nem adom fel, keresem.
Nem leszek szürke-barát!

Ez is hasonló