Dicsőség

Reggel ennek a mondatnak a töredékeivel keltem:

Szolga-e Izrael, a vagy otthon szülött-e ő? Miért lett prédává? (Jer 2:14)

(Nem volt meg ilyen tisztán, csak mikor kikerestem....)
Végigolvastam a Jeremiás 2-t, és meglepett a tanácstalansága és szomorúsága. Isten itt azt mondja, Ő a dicsősége a népének (11.vers), akiből időnként nem kérnek az övéi.
Mennyi fájdalom van ebben a néhány mondatban:

32 Vajon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereiről; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!

...Pedig nem is az ékszernek van szüksége arra, hogy felvegyék, ráadásul mennyivel szebb a menyasszony, ha felvette... Pár gondolat erről:

• Nem akarok elfeledkezni az "ékszereimről" soha,
• Én vagyok a menyasszony,
• Tőle vagyok szép, díszes,
• Akár mindennap lehetek ilyen gyönyörű...