Sírás ó

 Mikor sírtam utoljára és miért?
Ja, múlt hét vasárnap reggel. Vigasztalhatatlanul, hasra fekve az ágyamon, legalább fél órán keresztül,  és azért, mert annyira sajnáltam magam.
 Úgy indítottam a napot, hogy szegény férjemet okoltam a nehézségeimért, hogy nem imádkozik értem eleget.

• Fájt a kezem, mert ráestem előző nap. 
• Fájt a begyulladt sarkam, 
• Fél éjszaka nem aludtam, 
• és igen. Utáltam a gondolatot, hogy másnap hétfő, lehet újra kezdeni a hetet egy munkával, ami nem az enyém, amiben nem vagyok jó. 
• és különben is egy bazi nagy strucc vagyok, be akarom dugni a fejem egy szintén bazi nagy homokbuckába és kész. 
• És még egyéb gondjaim is vannak.

Hááát, ennyit a sírásról, legalábbis erről a fajta sírásról.
Összehasonlítva ezt az Isten beszédében foglalt egyik kedvenc Igeversemmel, nem igazán tudtam azt mondani, hogy a helyemen lennék.

Mert az Isten országa ... igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.

Ez az írás is a témában született: Öröm

Szoktam másokért is sírni. Amikor imádkozom értük. Legalábbis gondolom, mert nem értem.