Ja, múlt hét vasárnap reggel. Vigasztalhatatlanul, hasra fekve az ágyamon, legalább fél órán keresztül, és azért, mert annyira sajnáltam magam.
Úgy indítottam a napot, hogy szegény férjemet okoltam a nehézségeimért, hogy nem imádkozik értem eleget.
- Fájt a kezem, mert ráestem előző nap.
- Fájt a begyulladt sarkam,
- Fél éjszaka nem aludtam,
- és igen. Utáltam a gondolatot, hogy másnap hétfő, lehet újra kezdeni a hetet egy munkával, ami nem az enyém, amiben nem vagyok jó.
- és különben is egy bazi nagy strucc vagyok, be akarom dugni a fejem egy szintén bazi nagy homokbuckába és kész.
- És még egyéb gondjaim is vannak.
Hááát, ennyit a sírásról, legalábbis erről a fajta sírásról.
Összehasonlítva ezt az Isten beszédében foglalt egyik kedvenc Igeversemmel, nem igazán tudtam azt mondani, hogy a helyemen lennék.
Mert az Isten országa ... igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.Ez az írás is a témában született: Öröm
Szoktam másokért is sírni. Amikor imádkozom értük. Legalábbis gondolom, mert nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése