Keresés ebben a blogban

2016. március 22., kedd

Lukács 7.

Még mindig Lukácsot tanulmányozom, azon belül a 7. részt.
Volt itt pár dolog, ami nagyon megragadta a figyelmem:
29-30. vers (Az egyszerű emberek, akik hallgatták Bemerítő Jánost, mind igazat adtak Istennek, és elfogadták az üzenetét, még a vámszedők is. Ezért bemerítkeztek János tanítása szerint. A farizeusok és törvénytanítók azonban visszautasították, amit Isten üzent nekik, és nem merítkeztek be János felhívására.)
Aztán a Jézus és a nő között zajló - szinte szótlan történés a 36. verstől. Az a kultúra, az a szemléletmód, amiben éltek, annyira idegen tőlünk, mégis mennyire megkapó. Egy nő a semmiből, akiről mindenki tudja, hogy bűnös életvitelt folytat és ott sír Jézus lábánál és drága testápolóval kenegeti, ezért Ő kiáll mellette...
A válaszok Jézustól mind a megbocsátásról szólnak, pedig a nő csak a tetteivel tartott bűnbánatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...