Szürke Opel Vectránk lassan egy éve vesztegel az udvaron mozgásképtelenül. Igaz, hogy száz esztendős, igaz, hogy nem a legmodernebb, de arra, amire nekem kellett, hogy elszaladjak a gyülibe, meg bevásárolni a családnak, arra pont jó volt. Szerintem erre kaptam.
Vannak olyan kéréseink, amik abszolút megegyeznek Isten tervével.
Ezt így olvastam a Csia fordításban:
Fil 2,13 Hiszen Isten munkálja bennetek az akarást is éppúgy, mint a véghezvitelt azért, mert ez az Ő helyeslésével találkozik.
(Nekem ez a fordítás világította meg leginkább a mondanivalót.)
Pl: Nagyon szeretnék egy autót, hogy szabadon tudjak jönni-menni, vagyis a saját céljaim kielégítésére.
Ezt nem biztos, hogy Isten támogatni fogja.
De ha azért kell az az autó, hogy az Ő céljai legyenek az első helyen, akkor már nagyobb esélyem van.
Ha az Ő országát akarom építeni, Ő kirendeli a hozzávaló építőanyagot.
Rengeteg dolgot csinálunk, és el is fáradunk, kiégünk mindeközben. Hajszoljuk azokat a célokat, amik talán nem Istentől való célok, és nem haladunk vele.
De Isten mindeközben ezt mondja.
Ján 6:27 Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
Ui.: Miért írtam ezt?
Úgy érzem, talán levettük a célról a tekintetünket.
Nem biztos, hogy jól látom, de Dani vasárnapi prédikációja is erről szólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése