Annyira érdekes az ember. Pirkadatkor egy csodálatos séta az Édenkertben Istennel. Elégedettség, békesség, boldogság, fogadalmak, majd egy eltelt nap, és én már nem is tudok a hajnali órákról semmit. Miért volt az a jókedv és béke velem?
Szóval ma visszamentem a 2 Korintus 4-re és hasonlóképpen újraéltem a 10-es verset, de most egy másik ugrott elém a sorok közül, mégpedig a 7-es:
Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.Károli ennek a mindennél nagyobb erőnek nem ad akkora hangsúlyt, pedig a görög nagyon kiemeli:
2Kor 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.Erre akkor jöttem rá, mikor megnéztem a Csia Lajos féle fordítást:
2Kor 4,7 Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, és ne belőlünk eredőnek.Görögben a mindennél nagyobb: ὑπερβολή (hüperbolé)
1) túldobás
2) fölény, mértéktelenség, túlzás; csúcs, kiválóság
A szó származása: ὑπερβάλλω (hüperballó)
1) átdob fölötte
2) túlhalad, túltesz, felülmúl
3) túlfolyik, eláraszt
4) túllicitál
5) participium: túlzó, mértéktelen
Ezt nevezem én mértéktelenségnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése