Jól mondtam a tegnapi bejegyzésben, hogy ELŐSZÖR a 10. versen gondolkoztam, aztán az eltelt 24 órában szinte elfelejtkeztem reggeli gondolataimról.Annyira érdekes az ember. Pirkadatkor egy csodálatos séta az Édenkertben Istennel. Elégedettség, békesség, boldogság, fogadalmak, majd egy eltelt nap, és én már nem is tudok a hajnali órákról semmit. Miért volt az a jókedv és béke velem?
Szóval ma visszamentem a 2 Korintus 4-re és hasonlóképpen újraéltem a 10-es verset, de most egy másik ugrott elém a sorok közül, mégpedig a 7-es:
Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így azután jól látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.Károli ennek a mindennél nagyobb erőnek nem ad akkora hangsúlyt, pedig a görög nagyon kiemeli:
2Kor 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.Erre akkor jöttem rá, mikor megnéztem a Csia Lajos féle fordítást:
2Kor 4,7 Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, és ne belőlünk eredőnek.Görögben a mindennél nagyobb: ὑπερβολή (hüperbolé)
1) túldobás
2) fölény, mértéktelenség, túlzás; csúcs, kiválóság
A szó származása: ὑπερβάλλω (hüperballó)
1) átdob fölötte
2) túlhalad, túltesz, felülmúl
3) túlfolyik, eláraszt
4) túllicitál
5) participium: túlzó, mértéktelen
Ezt nevezem én mértéktelenségnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése