1. Reggel kutyafuttában ránéztem a napi Chambersre, kb a felét se vette az agyam, de az Ige, az dolgozott tovább.
"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9,38)
Ja, ezt tényleg többször is átéltem már, mikor nem volt semmi lelkesedés bennem, és aztán elmondtam Istennek, Ő valahogy adott...
Most is kértem, mert gondok vannak azzal, ahogy mostanában látom a dolgokat. Kicsit belesüppedtem a hétköznapokba és hogy mi az Isten terve? Azt valahogy szem elől tévesztettem.
Most várok, de ez már nem az a tétlen várakozás. Izgatott vagyok és már érzem, hogy van tétje a dolognak.
2. Van egy ismerősöm, akivel módom van sokat beszélni, de még köze nincs Istenhez. Egyenlőre...
Gondolatban egymást követik a beszélgetéseink a fejemben.
Mielőtt megkérdeznéd: Nem. Nem könnyű szeretni. Sok más ismerősömnek tört bele a bicskája,
Mindig mondom Istennek, hogy jó a humora. Biztos sokra tart, ha ilyen kihívás elé állított.
:) Szeretem.
3. Pedagógia óra: Nagyon sok érdekes dolgot tanultam ma.
Azt kérdezi: mi a célja és mi nem célja a keresztény pedagógiának?
Meglepett, hogy nem tekinti céljának sem a testi-, sem a lelki érettség támogatását az embernél, ellenben az üdvösséggel, amit célnak tekint. Durva.
Magyarázza mindezt azzal, hogy jobb csonkán bemenni a mennyországba, mint épen bemenni a pokolba. (Ide a csontfűrészt!)
4. Aztán a fegyelmezés és a büntetés közötti különbséget néztük meg mind célját, fókuszát, attitűdjét és eredményét tekintve.
Döbbenet! Tanulságos volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése