Mártírok

 Nem tudom hogyan vagyok képes ennyire szétszórt lenni.
Reggel megfőztem a kávét, teát, leültem kicsit Igét olvasni, és visszatértem az 1Péter 3-hoz, ahogy egypár napja többször is.
 A 9. vers körül eszembe jutottak a mártírok, hogy képesek voltak áldani + könyörögni azokért, akik kivégezték őket...
Mindeközben egyik lábam gondolatban már kint van a házból, hogy mit kell vásárolni, de visszakényszerítem magam, mert tudom, hogy nem lenne jó így nekiugrani a napnak.pedig sok teendőm van:

• Bemenni a gyógyszertárba férjemnek gyógyszert venni.
• macskakaja, tojást innen, teát, mosogatótablettát onnan, husit, meg krumplit amonnan...
• főzni, mosni, takarítani...

Na de vissza a mártírokhoz! Nekem is eszembe jutott hányan vannak szorult helyzetbe körülöttem, hányan kérték, hogy imádkozzak értük, hányan nem ismerik még az Urat, kinek kéne egy bátorító sms. plusz a magam nehézségei, úgyhogy imádkoztam. Mikor elkezdtem egyre több és több ember jutott eszembe, akikért kéne, és közben hálás vagyok azért, mert akikért imádkozom, akiket gondolatban megáldok, azokra már nem tudok úgy nézni, mint eddig. Óhatatlanul kedvesek lesznek előttem.

1Péter 3, 9 Soha ne bánjatok rosszul azzal, aki veletek rosszul bánik, se ne mondjatok rosszat annak, aki nektek rosszat mond! Ellenkezőleg: áldással viszonozzátok a rosszat! Hiszen Isten erre hívott el benneteket, és így kapjátok meg áldását.

Mindeközben gondoltam ezt a kis szösszenetet is feldobom a blogra, nehogy később elfelejtsem azt a jó gondolatot, hogy imádkozzak a barátaimért, ellenségeimért, "felebarátaimért", sőt azokért is, akik háborgatnak, "üldöznek".