Tegnap este hat óra előtt pár perccel én voltam a harmadik, aki megérkezett a Bárkába, és azt hittem összesen ennyien leszünk. Nem szomorodtam el, mert már régen megértettem, hogy nem ez fogja befolyásolni azt, hogy Isten is ott legyen. Végül szépen megszaporodtunk 14-re.... Asszem, de hát ki számolja? :)Ezt a pár verset olvastuk:
Efézus 5:18 - 20 Többé már ne részegeskedjetek, mert az megvadít, és bolondságra vezet! Ellenkezőleg, inkább a Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket! Zsoltárokkal, himnuszokkal és a Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást! Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket! Urunk, Jézus Krisztus nevében adjatok hálát mindig, mindenért Istennek, az Atyának!(Mielőtt bárki félreértené, nincs gond a szeszes-ital mértékkel való fogyasztásával...)
Ma reggel, mikor szorongva keltem fel - ismerve a saját határaimat, és a rám váró kőkeménynek ígérkező hosszú időszakot - újragondoltam ezt a pár verset, különös tekintettel a zsoltárokkal, himnuszokkal való bátorításra.
Elolvastam bele-belekapva a Róma 5-8-ig tartó részeibe és ez megvigasztalt.
Biztos nem véletlen, hogy közben a régi őskövület ének jutott eszembe, ami aztán jól megríkatott, mert pontosan arról a kettősségről szól, ami bennem most annyira mélyen és megrázóan dúl.
Fekszik a sírkő alatt Jézus, Megváltóm!
Föltámadási nap, óh jöjj elő!
Refrén: El a követ! Jézus él!
A halálból ím az Úr fölkél!
Jézus él! Az éj Őt vissza nem tartá,
Mert Ő a halál hatalmát megrontá!
Jézus él! Jézus él!
Halleluja, Jézus él!
A sírt megpecsétlék, Jézus, Megváltóm!
A követ őrizték, Jézus, Uram!
Refrén...
A halált legyőzte Jézus, Megváltóm!
Hatalmát megtörte Jézus, Uram.
Refrén...
Diadal, diadal! Jézus Megváltóm!
Zengjük nagy hálával, Jézus Uram!
Refrén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése