A mi csoportunk hétfő esténként a Bárkában jött össze és úgy esett, hogy Johannáéknak közben megszületett a harmadik babájuk. Mivel a tanítás (már a könyv) és a lányokkal való közösség nagyon fontos, ezért arra gondoltam, hogy a tempót jócskán visszavéve (kb.: 30-40 oldal/hét-vagyis kb másfél órás alkalom) folytatom a Hanni által elkezdett tanulmányt. Egy este olyan nyolc oldalnyi anyagot veszünk át ha sikerül.
Ma olyan részhez értünk, ami iszonyúan nehéz számomra, mert rengeteg szó esik benne arról a nevelési módszerről, amit én néhány éve szinte teljesen elhagytam a gyermekeimmel kapcsolatban. Legalábbis a túlkapásos formáit. Ez a fenekelés és testi fenyítés.
Én úgy hiszem, hogy ma ezt inkább úgy fogom tartani, hogy beszélgessünk aktualitásokról, egy-egy igéről és imádkozzunk együtt a gyermekeinkért!
Ó, bár Isten adna nekünk szülőknek bölcsességet, hogy jól tegyük a dolgainkat, mert bizony a mi bűneink miatt annyira távol kerültünk Istentől, hogy az rémisztő!
Csak a túlkapás mindennel kapcsolatban. Ugyanúgy el tudjuk túlozni a (majom)szeretetünket, mint a gyűlöletünket.
És ez igaz a házasságainkra is.
Míg ezt most végiggondoltam igazi szomorúságom lett emiatt. Megéreztem azt a mély veszteséget a bűn miatt, ami - legyen bár bennem, vagy másban, - egyszerűen elválaszt minket Istentől. Nem tudok vele lenni minden egyes hűvös alkonyatkor és megkérdezni mindenről.
Pl. hogy
- mit csináljak, hogy ha a gyermekem így-, vagy úgy tesz?
- mikor van itt az ideje a fenekelésnek?
- mikor nincs itt az ideje?
- mit csináljak, hogy a férjemmel mindig éljen a házasságom?
- mit mondjak?
- mit NEM mondhatok?
- mit csináljon az a barátom, akinek a bűn miatt most ment tönkre a házassága?
- mi van azokkal a gyerekekkel, akik ott vannak a gyermekotthonokban, mert a szüleik annyira távol voltak Istentől, hogy sehogy sem hallották a tanácsait?
Hogy lehet, hogy az eklézsia teli van olyan fiúkkal akik nem mentek el ,,tékozolni" és boldogtalanok?
Az apukájuk talán rosszul nevelte őket?
Hát asszem sok a kérdés bennem...
Talán újra kéne olvasni a Viskót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése