Harcban

Pál szerint nem felejtkezhetünk el arról, hogy háború van. Aggasztó, de nem én találtam ki. Szellemi szinten, ám mégiscsak háború. Olyan mértékben vagyunk képesek elfelejteni azt, hogy nem emberekkel állunk hadviselésben, hogy az már-már elképesztő.
Pontosan leírja ezt az Efézus 6-ban a 10-20-dik versig. Néhányat kiemelek most ezekből a fegyverekből:
"...vegyétek körül magatokat az igazsággal, mint egy övvel! Vegyétek magatokra az igazságosságot, mint mellvértet!"

Itt azt látom, hogy

• az első a minket érő - leginkább Istentől jövő - impulzusokról szól, 
• a második, az ,,igazságosság" az a tőlünk származó és más emberek felé felé irányuló dolgokat jelentheti. Amennyire csak tőlem telik - de ne felejtkezzünk el arról, hogy van Segítőnk ebben. És milyen igaz, hogy ha igazságtalan vagyok valakihez, az hat az én szívemre is. (Péld 4, 23) Így vagyunk egyúttal felelősek minden egyes foglyul nem ejtett - Krisztusnak nem engedelmeskedő gondolatért, ami pedig hatalmunkban állna. (2 Kor 10,5)

Itt pedig: "Vegyétek kezetekbe a Szent Szellem kardját, amely az Isten beszéde!..." az jutott eszembe, hogy Jézus ezzel hatástalanította az Ördög szavait a pusztában: "...meg van írva..."

Szúrt vele, és hatott. Többször is.

18 Minden helyzetben imádkozzatok és könyörögjetek a Szent Szellem által. Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban, és járjatok közben Isten embereiért és népéért!

Hát ez meg mit számít egy háborúban? Nem tudom, de ha Ő mondja...
Ez bizony harc.