Olyankor jó esetben imádkozom, de általában inkább
- dobok egy hátast,
- dühös leszek,
- leragadok,
- fortyogok magamban...
Aztán minap Isten megörvendeztetett egy jó kis meglátással, amit az Apostolok cselekedeteiben olvastam, ez pedig a túlzásairól híres Péter apostolról szólt, aki eddig a történetig emberek ezreit vezette Krisztushoz, mikor is ez alkalommal imádkozás közben elragadtatásba került. (hogy testben-é nem tudom...).
Az a lényeg, hogy egy csúszó-mászókkal, égi madarakkal, négylábúakkal teli edényből kellett volna neki falatoznia, ami is az égből ereszkedett le.
Tudható, hogy Péter zsidó ember lévén nem ehet meg akármit, és még Isten győzködését is többször visszautasította, pedig Isten folyamatosan mondta neki, hogy amit Ő tisztított meg, azt ne mondja tisztátalannak.
Ott tipródott ez a bölcs vezető, hogy mi akar ez lenni, mikor is újabb meglepetésben volt része, Kornéliusz (egyáltalán nem zsidó ember) munkatársai felkeresték, és Isten utasította, hogy minden kétkedés nélkül menjen velük.
A harmadik meglepetés az egész csapatnak szólt, akik Péterrel tartottak, mert meghallották, hogy a rögtönzött prédikáció után Kornéliusz egész háznépére leszállt Isten Szelleme...
Ez a kis eszmefuttatás nekem azt a megnyugtató választ hozta, hogy még sokat tapasztalt hívő emberek sem biztos, hogy mindig mindent tökéletesen látnak.
Másrészt én is mindig legyek készen arra, hogy Isten akár újat mutat nekem egy addig berögzült dologról....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése