Keresés ebben a blogban

2012. november 3., szombat

Naplóztam

Ez az én blogom.
Miért is ne írhatnék itt le mindent, ami aktuális nehézség az életemben? Igaz ugyan, hogy néhányan, akik elolvassák nem hívő rokonok, másképp értékelik és bizonyítékokat gyűjtenek ellenem, de nem baj. Van pajzsom.
Majd ha egy idő múlva visszanézek, tudom mondani: Ez és ez történt velem akkortájt, így és így szabadított meg az én Istenem belőle...
Tehát a halottak napi jövés-menésben ellátogattam anyukámhoz, aki mostanában nincs túl fényesen. Évekkel ezelőtt, mikor apa meghalt, nagyon szomorú lett, azóta is ezen szomorkodik.
Pedig apa szerintem a Mennyben van. Majd meglátom egyszer... Ezt abból is gondolom, amilyen békességet kaptam felőle, mikor meghalt.
Szóval felkaptam a két lányt és beültünk a kocsiba, és indultunk anyuhoz.
Kis nyugtalanság volt bennem, mert visszaemlékeztem a nyár-végi kalandra, mikor úgy volt pár napra nála hagyom a lányokat, hogy tudjunk nyugton dolgozni és ne kelljen otthon hagynunk őket egyedül, egész álló nap villanypásztor (tv, internet) gondjaira bízva.
Akkor magából kikelve fogadott, hogy már megint előbbre való volt minden (Isten, gyülekezet), mint ő, és hogy egy órát késtünk a vasárnapi ebédről, ami kihűlt, különben pedig Szandi a képébe röhögött...
Egyszerűen nem voltam képes ezek után a gondjaira bízni a lányokat, és azonmód sarkon fordulva hazajöttünk.
Ezeket rövidesen tisztáztuk, elismertük, hogy nem volt valami nagy bölcsesség így felkapni a vizet, azóta eltelt pár hónap.
Szerdán - bár eleinte jónak tűnt, finom kaja, meleg légkör - megint kezdődött a kóstolgatás, aztán jött a múltkorinál is erősebb kirohanás a lányom ellen. És mindez mögött ott feszült a végtelen szeretetlenség, ami csak áradt- áradt a lányom ellen, a férjem ellen, a gyüli ellen, aminek még a nevét sem mondta ki, Isten ellen, és hogy soha nem akar minket látni többet, különösen az általa nem kedvelt családtagokat. Bár igyekeztem tisztázni a dolgokat, míg a lányok kint ültek a kocsiban, nem sikerült. Több évvel ezelőtti, akkor ki nem mondott sértéseket hozott elő, amiknek semmi valóságalapja nem volt. Ettől már ordítottam és bután viselkedtem. Aztán eljöttünk. Én igyekeztem nyitott ajtókat hagyni felénk magam mögött.
Tegnap különösen szíven ütött Magdi néni története arról, hogy az egyik kisfiú a gyüliben azt gondolta, hogy a sok néni aki odajár, mind az ő nagymamája.
Persze hogy szétbőgtem az agyam. Isten megint rátette a kezét egy különösen érzékeny pontra.
Megköszöntem a hívő ,,nagymamákat" a gyerekeim életében, és újjászületett igaziakért imádkoztam szellemben. Azért, hogy anyukám térjen meg és ismerje el, milyen kicsi dolgokat is képtelenek vagyunk Jézus nélkül megtenni.
Hogy szeressünk. (Mit akarsz hogy cselekedjek veled? - kérdezte Jézus. Uram, hogy lássak! - mondta a vak. Márk 10:51)

Ma reggel ki tudja hogy kerültem oda, arról olvastam, hogy 
Mt 10,34-37 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak.
Azért jöttem, hogy: »szembeállítsam a férfit az apjával, a leányt az anyjával, és a menyet az anyósával.
Így az embernek a saját családtagjai lesznek az ellenségei.«
Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, az nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon.
Úgy érzem ezekben a feszültségekben képes Isten arra, hogy a saját magunkról táplált illúzióinkat nemes egyszerűséggel leleplezze.

Eichorn mára

5 megjegyzés:

  1. Szia Judit! Tudod nem régóta olvasom a blogodat, és nagy örömmel tölt el minden bejegyzésed, mert sokat tanulok Tőled ( is ). Most már jobbára csak hívő blogokat olvasok, nehezen jutok el közösségbe ( gyerkőcfelügyelet nehézkes :) ). nekem csak ez van.
    És tudod nagyon a lelkembe hasított a mostani posztod. Miért?
    Mert anyukám ugyanúgy nem hívő, nem érti meg, hogy nincs szükségem az Ő "tudományára" ( értsd: ezoteria minden ága ) és nálunk is vannak bizony sértődések. Mondjuk csak ebből :(
    Nekem most már sok anyukám van :) Ugyanígy a gyülekezetből. És sok nagymamám is. És a kisfiamnak még több :D Tényleg nehéz. Ha nem bánod, imatámogatást, hátteret nyújtok neked, hogy Édesanyád felismerje a két út közötti hatalmas különbséget, és rátérjen arra, amin már mi is járunk. Sok erőt kívánok neked, és plusz egy megtért anyukát, nagymamát! Ha gondolod, e-mail-ben szívesen beszélgetek veled, mert én is szeretem bő lére ereszteni a mondanivalómat :) Áldjon az Úr!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, dehogy bánom. Köszönöm! :)
      Kedves Tőled.
      Persze, hogy beszélhetünk.
      És annak is örülök, hogy tetszik a blogom. Dics Istennek!
      Sokszor gondolkodom, mit írjak meg, de végül ez is kicsúszott a klaviatúrámon. :)
      Gyüliben Nálatok nincs gyerekfelügyelet, vasárnapi suli?

      Törlés
  2. :) Vasárnap van Biblia óra az Istentisztelet előtt, illetve pl a mostani, 10-ei Nőnapkor lesz gyerekfekügyelet, így tudok a Csendesnapra is menni. Tényleg nem jössz el? A Hűség kincsei címmel fut az előadás, Jer 33,6 vers alapján.
    Inkább az a nagy bánatom, hogy szeretnék az énekkarban énekelni, csak a próbák pont úgy vannak hétköznap, hogy random lenne a felügyelet ( apa, mama beosztása... ). Mondjuk a vasárnapot talán már meg tudjuk oldani, csak a hétköznapi a nehézkes. Pedig olyan jó lenne ott szolgálni. :) Áldjon az Úr!

    VálaszTörlés
  3. Aranyos vagy, jól hangzik, de már elígérkeztem egy másik szabkeres konfira. Néha furdal is a lelkiismeret, mert annyi, de annyi ilyen programom van. A gyerekek miatt is.
    Ez hol lesz?

    VálaszTörlés
  4. Az Újpesti Baptista Imaházban. Igen ismerős. Amikor rádöbbentem, hogy mennyi mindenből kimaradtam ifjú koromban... Most meg mennék, csak ugye nem mindig van rá lehetőségem.. Sebaj! Amire tudok elmegyek! :)Nálatok milyen konfi lesz?

    VálaszTörlés

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...