Lakótárs

 Vannak napok, mikor úgy érzem nálam rosszabb ember még nem született. Rájövök mennyi mindent elrontok, bénázok, rosszul csinálok. Nincs kegyelem magamtól - magamnak.

 Ilyenkor megnyugtat a tudat, hogy bár nincs bennem semmi jó - magamtól, de van egy kis szeglet a szívemben, amit olyan Valaki lakik, Aki tiszta. Nincs benne semmi gonoszság. 

 Gondolná valaki, hogy lehetséges ugyanazon a helyen lakni, ahol Isten? És ehhez nem is én költöztem oda, ahol Ő volt, hanem Ő - hozzám. Egészen kicsi helyet szorítottam Neki a szívemben, talán ezért érzem azt, hogy gonosz vagyok. És mert még mindig:

• manipulációk vannak bennem
• rossz dolgokat teszek
• mindenféle bűnt követek el
• rosszul gondolkodom egy csomó dologról
• könnyen kijövök a sodromból
• magamtól akarok jó lenni
• sokat ítélkezem
• szeretetlenség, megtorlási vágy van bennem
• ...

Ezt a sok gonoszságot mind elkövetik az emberek. Láthatják,ha mélyen magukba néznek. Nem új keletű dolog ez, itt olvashatjuk el hogy volt régen: Ézsaiás könyve 59. rész

Akkor mégis hogyan lehetséges ez, hogy valaki, aki olyan tiszta, mint Ő együtt akarjon lakni velem?
Nem tudom, nem érem fel ésszel, de örülök.
Itt olvashatjuk Pál vívódásait a bűnről: Római levél 7.
És itt a megnyugtatást: Róma 8.

1Jn 1,9
De ha elismerjük bűneinket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten hűseges és igazságos: megbocsátja bűneinket, és teljesen megtisztít minden gonoszságtól.