Tolerancián vásárolt üdvösség

Ma is mint máskor is, ha mellettem tárgyalják meg az emberek hitbeli nézeteiket szép csendesen kezdett a szőr a hátamon felfelé kúszni.

„Hogy a krisnások milyen klasszak, milyen szépen élnek, kedvesek, csendesek.

Nem úgy mint a keresztények. Hát igen, mindegy is, hogy kiben, csak higgyenek.”

Hű a víz levert ettől. És persze a szokásos kérdés bennem: Mit tenne Jézus?

Bólogatna?

Csendben lenne?

Ostorral kergetné szét a csapatot?

Nem tudom, nem tudom, és ismét csak nem tudom. Csak azt  tudom, hogy Jézus hiányzik más vallásokból, és az igaz, amit a Bibliában meg van írva: „Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az ég alatt a földön más név, aki által az emberek üdvözülhetnének.” (Apostolok cselekedetei 4. rész, 12. vers.) Ezt hirdette bátran Péter apostol.  

Férjes asszonyként mit tennék azzal, aki biztat, hogy nyugodtan feküdjek le ezzel is, azzal is. Nem baj az, jó dolog a szex. A hűség amúgy sem divatos már, egyébként meg mindenki ezt csinálja, akinek esze van.

És tényleg. Mindenki ezt csinálja.

Isten meg ilyesmiket mond:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az atyához, csak énáltalam.”

„Akiben nincs meg az Istennek Fia, az élet sincs meg abban.”

Meg hogy: „Az ismeri a Fiút, akinek az Atya elvonja a leplet a szeme elől.”

Nem haragszom, és nem indítok afféle modern keresztesháborút.

Nem felejtem el, hogy Jézus nevében borzalmak történtek, emberek millióit hajtották a halálba.

A saját bizonyságom megtartása és egy csendes ima belefér: Atyám vedd el a leplet a szemünk elől!

Ne kérdezd tőlem mi lesz azokkal, akik nem Őbenne bíznak. Nem tudom a választ, csak azt, hogy:
 De aki mindvégig kitart, az üdvözül.