Minden szó, amit elejtünk, negatív jelzők másokra, egy kis cikizés, egy kis aknamunka, - tudjátok az atyáktól örökölt hiábavalóság, és az óemberi természet ,,szemete" - mintegy űrszemét megkezdi a keringést a Föld körüli pályán. Semmi extra, csak sok kicsi kimondott szó. Ám egyszer csak összegyűlhet, és ha netán keresztezné egy másik űreszköz pályáját, akkor karambolozik, de a nagyobb darabok becsapódhatnak a Föld felszínébe is komoly károkat okozva a helyszínen.
Pár éve éles tőrként járta át a szívemet egy Ige Istentől:
Péld 25:4 Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek.
Úgy látom ezek a salakanyagok gátolnak bennünket abban, hogy az ötvös szép, elkülönített, különböző nemes célokra megszentelt edényeket készítsen belőlünk. Azon túl másokat is elakasztanak az útjukon, amikor megbotlanak benne.
Azt tanácsolom, ha sok ilyen szemetet potyogtattál már el, nézz bele a szabadság tökéletes tükrébe, és ne legyél feledékeny hallgató!
Vizsgáld most meg magad az 1. Zsoltár alapján:
Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése