Mai istentisztelet

Mi tagadás, régóta nem érintett meg ennyire az istentisztelet. Jobban mondva Isten, hiszen nem egy ceremónia az, ami a szívemig kell érjen, hanem Ő. Persze felhasználhat ehhez embereket, alkalmakat.

Több gondolat érintett mélyen:

• Az istenábrázolás módja itt, eme ikonon:
• 
• ...és persze a hozzátartozó magyarázat, miszerint a középső kép az eredeti, a két szélső úgy készült, hogy tükrözték a bal, majd a jobb oldali arcot, így az Atya, a Fiú, és a Szentlélek arcát kaptuk... (Férjem szerint tangóharmónikás Jézus 🥴)
• Aztán ez a vers: 

Lackfi János: Zsoltár-képeslap a töredelemről

Moss tisztára engem, Uram,
intelligens mosóporoddal,

és fertelmes zegzugaimból

súrold ki a vétkeket!

Csaló vagyok, hiú és szeretetlen,

apró-cseprő bűnök széllökéseit

fogom vitorlámba, hajóm

té s tova szédeleg, akár

rovarirtóval lefújt bogár.

Kásás szittyóban toporgok

a te szép, fényes ösvényed helyett,

és Uram, még pici dobócsillag,

surrogó zigóta voltam,

már megárnyékozott a bűn

engemet. Mert igazából
a bűn nem más, mint
nem-veled-lét, mint
nem-időzni azzal, aki

szeret, szikkasztani téged
szeretetlenségemmel,

megvonni tőled jelenlétemet,

miközben te sosem vonod meg

tőlem magadat, ott állsz

minden zsákutcám végén,

de nem gáncsolsz ki,

nem papolsz nekem,

és nem is nézel rám

bánatos boci-szemekkel,

mint egy szemrehányó anya,

hogy hát hogy tehetem én
ezt veled, hát van nekem
szívem, hát véredet adtad,

hát vigyáztál rám minden

utamon, hát taníttattál,
ruháztál, mint a divat-

szalonok liliomait, s lám,

én, anyaszomorító,
atyaszomorító,

én mégis és mégse,

bezzeg de tudnál
ujjal mutogatni, hogy
Szent Ferenc így, Szent
Erzsébet amúgy, a te rendes

gyerekeid, fehér báránykáid.
Rájöttem, Uram, hogy ezt a

szemrehányó nénibácsit
én gyúrtam össze magamnak
szomszédokból, dadusokból,

tanárnénikből, hordószónokokból,
nem sok közöd van hozzá,

afféle aranyborjú ez is,

össze kell törnöm, hogy

mögötte megpillantsalak.

Mert valójában, Uram,

te vagy az egyetlen
szurkolóm, már üres a

stadion, mindenki azt

elemzi, a formaidőzítéssel

volt-e baj vagy csak

ennyi volt bennem, semmi

több, tehetségesnek látszottam

pedig eleinte, de mindegy,

a fontos versenyt elbuktam,
majd jön helyemre más.
Te viszont, Uram,

bőszen lobogtatod üdvösséged

örömét, fújod a tülköket,

püföld a dobot, mert

bízol bennem akkor is,

mikor már nem sok

bíznivalóm maradt

magamban. Mini-

szivárványt biggyesztesz

az égre, azzal üzensz,

hullámkarton táblát
tartasz magasba, rajta

filctollal ügyetlen felirat:
TE VAGY AZ ÉN SZERETETT
FIAM, AKIBEN KEDVEM TELIK,
és alig várod, hogy kifordított,

véres szívem, ez a valószínűtlen

lepke végre megpihenjen

válladon, és kedves lesz

a te színed előtt

az én áldozatom.