Eddig volt sok olyasmi, ami értelmesnek tűnt, de most nem érzem. Mindenesetre ma megnéztem a tanulmányt, és ezt találtam:
Hogy el ne bízzam magam az Úrtól kapott különleges kijelentések miatt, egy „tövist” kaptam a testembe, a Sátán egyik angyalát. Azért kaptam, hogy állandóan verjen engem, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”. Ő azonban ezt válaszolta: „Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert erőm erőtlenséged által éri el a célját.” Ezért boldogan dicsekszem gyengeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjon bennem. Örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben mégis örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős. (Pál második levele a Korinthusiakhoz 12:7-10 EFO)
Ez nekem az abszolút kiszolgáltatottságról szól, és nagyon, de nagyon elgondolkodtat.
Ki szereti, ha kiszolgáltatott? Jó, oké, Pál, de rajta kívül???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése