Eszem a fincsi maradék töltöttkáposztát és elmélkedem. Ebéd közben.
Ha már lúd, legyen kövér! Meg én is!
Ááá, dehogy. Csak vicceltem.
Reggel, míg a munkahelyem felé tartottam, érdekes, halvány gondolatfoszlányom volt a farizeusi (törvénytanítói) viselkedésről:
Ha valakit nagyon szeretek, nem várom el tőle a helyes viselkedést. Szeretném, ha jól csinálná, de nem ítélem el, ha nem megy neki. Tanítom rá, imádkozom érte, próbálok a szívére hatni.
Ha valakire kissé berágtam, akkor naná, hogy azt boncolom, hogy hogyan kéne neki ezt, vagy azt csinálni, és kissé megelégedve megállapítom, hogy nem megy neki.
Pfff
Írástudókról szóló bejegyzésem pont megerősítette ezt a gondolatmenetet. A link alatt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése