Keresés ebben a blogban

2020. június 25., csütörtök

Mert...

A Miatyánk ima mindig is alap. Volt, van és lesz. Jézus tanította.
Viszont 2 dologra most figyeltem fel benne, mégpedig:

  1. "mert".... Luk 11:4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nekünk adósok. És ne vigyél minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert görögben γάρ (gar) mert, mivel, ugyanis, hiszen

  2. Máté 6:13 És ne vigyél minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! Máté 6:14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok.Máté 6:15 Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Arra akartam utalni az utóbbiban, amit rögtön az ámen után mond Jézus. 



(Luk 11:4: ? Scofield jegyzet)

Luk 11:2 

(11,2) Ez az annyira kedvelt imádság, melyre Urunk tanította a tanítványait, mint az Úr imádsága ismert, és nyilvánvalóan két különböző alkalommal, különböző körülmények között és néhány eltéréssel hangzott el: Először a hegyi beszédben, amikor Krisztus az imádkozás kérkedő formalizmusától óvta a tanítványokat (vö. Mt 5,1-t a Mt 6,5-13-mal, ahol lásd a jegyzeteket); másodszor meg nem nevezett „egy helyen”, válaszul az egyik tanítvány kérésére: „Uram, taníts minket imádkozni” (Lk 11,1-4). Bár az Úr imádságát nyilvánvalóan nem azért adta, hogy csak egy általános formaként szolgáljon, a két elbeszélés mégis sok drága leckére tanít meg minket az imádkozás lényegéről.(1) Az ilyen imádság Istennek mint Atyának mindazokkal való kapcsolatán alapul, akik valóban hisznek az Ő Fiában (Jn 1,13), mert csak ezek mondhatják igazán: „Mi Atyánk”. (2) Az imádat magatartásával kell kezdődnie: „Szenteltessék meg a Te neved” – ez elismerése mindannak a tökéletes szentségnek, ami Isten, és amit Ő tett. (3) A kérések közül az imádságnak elsőként az országért (a királyságért), és annak a mennyből való eljöveteléért kell szólnia. (4) Az igazi imádság előre elfogadja Isten akaratát, akár ismert, akár nem, akár meghallgattatik, akár nem. (5) Az imádságnak az isteni akaratot és az országot mindig olyan tényekként kell szem előtt tartania, melyek biztosan meg fognak valósulni a földön. (6) A közbenső időben pedig Isten gyermekei imádságban gondolhatnak fizikai szükségleteikre. (7) Az imádság akadályba ütközhet, ha a gyermekek kapcsolata az Atyával a bűn miatt megszakad (Mt 6,12.15). És (8) Isten gyermekeit Istennek kell megtanítania „imádkozni”, nem csupán azt, hogy miként imádkozzanak (Lk 11,1). 

Ez az imádság az eredeti megfogalmazásban nem adja meg részletesen a Gyülekezet számára az imádságról szóló teljes tanítást, bár magában tartalmazza azt. A hálaadás elemét nem említi meg külön (vö. Filippi 4,6-7), de bizonyára van hálaadás abban a kérésben: „Szenteltessék meg a Te neved”, mert ki tudja megszentelni Istent, azaz szentnek tartani és Őt imádni, hálaadás nélkül? Később, az isteni kijelentés előrehaladtával Urunk kifejezetten megparancsolja a hívőknek, hogy imádkozzanak az Ő nevében (Jn 16,23-24).




(Scofield jegyzet)


------------------------------

'Luk 11:4' - Bibliai szövegek összehasonlítása

'Luk 11:4' - Fellapozás mindegyik szótárban
'Luk 11:4' - Keresés mindegyik szótárban




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...