Lássuk csak!
Először ott járunk Simon farizeus házában. (Luk 7,36-tól) Klasszikus sztori, bibliaolvasó emberek mind ismerik, egy asszony (prosti) ott sír Jézus lábára, és Simon bármilyen istenfélő életet élt addig, Jézus a nő megnyilvánulását az övé fölé emeli.
Hoz is egy példázatot az adósokról, és ugyebár kijön az egyenlet, hogy akinek többet engedtek el, az jobban szeret.
Itt, ebben a példában ugye meg tudjuk indokolni Jézus felmentését azzal, hogy a nő bánta bűneit.
Ámde Greg hoz egy másik példát, amiben a házasságtörés közben tetten ért asszonyt lökik elé. (János 8) Ekkor szó sem volt önként Jézus elé zarándoklásról. Lebukás volt ez kérem vastagon.
Akkor most felteszem a kérdést ismét:
Kell-e a bűnbánat, bűntudat Isten feloldozásához? Nem tudom a választ, és, ha tudnám se biztos...
...
- Jézus nem kezeli ezt a nőt úgy, mintha mi sem történt volna.
- Nem mondja, hogy jól van, csak így tovább!
- Meggátolja a többi ember felette való bíráskodását.
- Ír valamit a porba, valaki szt a Jer 17, 13 alapján.
- Végül csak annyit mond, hogy menj el, és többet ne vétkezz!
- És - ez már csak 1 gondolat tőlem, - a nőnek lehetőséget ad arra, hogy szembesüljön a saját szívével, a saját indulataival, és felkínálja a szabadulást ezáltal, hogy kap új esélyt.
Nem mellesleg a saját tapasztalatom az, hogy szívbeli változást csak Isten Lelke adhat. Nem a megszégyenítés, nem a magunkra erőltetés, nem a börtön, nem az a valami, ami ránk van erőltetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése