Csak annyit, hogy estére jött még pár nyalánkság, de hát innen szép győzni...És ismét ott találtam magam, ahová ilyen esetekben leginkább menekülni szoktam. Imádkoztam, imádkoztam, imádkoztam.
Semmit nem értettem az egészből, hogy miért történnek velem ezek és miért esnek ennyire rosszul, csak imádkoztam.
Megáldottam a szereplőket, elmondtam Istennek, hogy megsebeztek, és jó dolgokat kívántam nekik.
Nehezen ment, de ezt csináltam.
Meg hálát adtam, hogy ebből is kiszed valahogy és, hogy az érzelmeimet az Övéihez fogja igazítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése